Felépülésben lévő alkoholisták, milyen az italmentes élet?

#3 27 évesen?!

Pont az alkohol miatt érzel így. Növeli a depressziót, mármint a megvonása. Azért vagy most magad alatt. Ne add fel. Egy pillanatnyi rossz élethelyzet miatt nem érdemes eldobni az életedet.

Voltam benn haematológiai osztályon, láttam halálos beteg gyermekeket, akik csak élni akartak. Küzdöttek!

Értékelni kell azt, ami van!

Bármikor lehet jobb! De tenni is kell érte!

27 éves férfi vagyok, február végéig elejéig elég keményen piáltam. Úgy kezdődött hogy eleinte csak minden második hétvégén, aztán hétvégente aztán már szerdán is, a végén már kevesebb nap volt a héten amíg nem ittam mint amennyin igen, gondolom tudjátok hogy megy ez. A sok alkohol miatt híztam is rendesen. Aztán az egyik reggel másnaposan eldöntöttem hogy le*arom hogy milyen az életem, változtatni fogok rajta. Azóta elkezdtem rendszeresen edzeni, illetve magamnak főzők figyelek hogy mit eszek.

Sok mindenkinek biztos furcsa lesz amit mondani fogok, de még mindig fogyasztok alkoholt, de sokkal kevesebbet, töményet egyáltalán nem iszok , hétvégén szoktam inni néhány doboz sört, illetve ritkán hétközbe vacsorához 1 dobozzal. A legnagyobb visszatartó erő hogy ne kezdjek el megint súlyt felszedni illetve az edzésemnek ne menjen kárba az eredménye. Illetve azóta sokkal jobban is alszok. A kérdésedre nem tudom mennyire felel meg a válaszom, mivel említettem hogy nem hagytam el teljesen az alkoholt, de számomra ez nagy előrelépés volt.

Én ahhoz képest szerintem elég korai stádiumban rájöttem, hogy egészségtelen a viszonyom az alkohollal. (Megittam közel minden nap 1-2 dl bort, társasági összejövetelen többet is. Akadt az is minden hétre.) Olvasgattam, és tudatosítottam magamban, hogy az alkohollal pont ugyanúgy vettek palira, mint annak idején a cigivel. Alig több mint egy hónapja nem iszok semmi alkoholt. Sok pozitívumot tapasztaltam, de most csak az idegrendszerrel kapcsolatosakat emelném ki. A stressz szintem, az általános feszültség érzet jócskán csökkent. Sokkal felszabadultabb vagyok, újra tudok lazítani, és nem kell hozzá alkohol. Ha nem volt a közelemben pia nem remegtem érte, úgy értem nem mentem ki a boltba venni, de ajándékba mindig kaptunk annyit, hogy sokszor volt otthon valami. Most is van, csak már eszemben sincs inni belőle.

Én jó döntésként élem meg az absztinenciát. Szerintem aki utána is depis, annak más miatt sem működik jól a szerotonin, dopamin termelődése, illetve fejben sincs rendbetéve az alkohol téma. Értem ez alatt, hogy lemondásként éli meg az illető. Ezen kívül nagy szerepe van a mikrobiomnak, azt muszáj rendbe hozni. A rendszeres (heti 1-2 pohár bor) is ártalmas ezen a téren. Márpedig ha nincs rend a belekben, akkor a depresszió sem megy sehová. Ez már rég bizonyított tény, nem valami ködös összeesküvés elmélet.

[link]

Jó a kèrdès!

Ezzel a linkel kezdtem,mert a válaszhoz talán jól jön nèmi rálátás,itt olvasható.Sokat kerestem ilyen írást,ès ez jó,nem volt könnyű rátalálni a pár sornyi èletbölcsessègek között amit kidob a Google.A tèma összetett,sokan sajnos fel sem fogják,mèg azok sem,akikkel megtörténik.Az alkohol alámossa a szemèlyisèget,ès felèpít helyette egy másikat,egy torz valamit,ahogy az elemző írja.Elnagyolt, lebutított valami.Ez a torz lèny idővel el tud tűnni,ha nem kap inni,esetemben 3-4 èv volt mire eljutottam odáig, hogy ha stressz èrt,nem azonnal az italra gondoltam.De mindig megfordult a fejemben.Mekkora tèvhit a "borban az igazság" mondás felszínt kapargatása!Hazuggá,tapintatlanná tehet a pia.Ènidegennè, olykor.Ès közben azt hiszed,az az igazi belső èned aki rèszegen, infantilis módon tombol.

Ami mèg alattomos,az a józan állapotban is elhatalmasodó piás gondolkodás ès èrzelemvilág.Ez valóban személyiség változás,ami nem a demencia,ez teljesen más.Ijesztő.

Sok pénzt kaptál?Igyál!

Hónap vège van? Inkább eszek zsíros kenyeret,de piára fèlreteszek!

Elhagyott a barátnőm?Iszok!

Nem jött össze egy csaj,mert rèszegen felhívtam?Most már mindegy;iszok.Összejött?Iszok,ezèrt elvesztem, tehát megint iszok! Pesszimizmus, depresszió;stílszerűen a pohár fèlig üres.

Reggel meló, napközben a délutáni első sörre gondolva telnek a napok.

Ès így tovább.Az első pohár mindig józanul volt a kezemben.Mègsem mondanám tudatos döntèsnek.

Azonban a rèszegsègem is progresszív folyamat volt,eleinte csak belejöttem egy tèmába, beszélgetés volt,tipikus kocsmai hülyeségek,nem több.Unalmas lett.Jöttek az SMS-ek az exnek,règi haveroknak szentimentális üzenetek, aktuális kiszemeltnek "mèly mondanivaló",rettentően kínos volt másnap visszaolvasni,főkènt mivel sokszor nem igazán emlèkeztem mit írtam.Kijött egy biszex hajlamom ittasan.Tettekre is váltottam.Többször is,mindig ittasan.Ha találkoztam valakivel este,gondot okozott kihúzni úgy egy napot,hogy addig ne igyak.

Ezekből jöttem vissza,de nyilván soha nem leszek már a régi.Règi piás önmagamnál sokkal tudatosabb vagyok,mert muszáj:akkoriban elvettèk a jogsimat,utána józan èletmóddal szereztem mèg egy kategóriát.Nem tanultam,kèsőbb leérettségiztem.Sajnálom a piásokat,akik eltèkozolják az èveiket ès lehetősègeiket.Az italtól távol tartom magam, munkahelyi bulikból pl èv vègèn,kifejezetten kihúzom magam.

Nèha iszok, nyáron sört,de már annyit vesztettem az ital miatt az èletben,hogy nem tudom èlvezni gondtalanul.Fèlve nézem mit csinálok.Mert az átbillenès èszrevètlenül törtènik, akárcsak a dohányzás esetén,ezèrt óvatosan iszom azokat a söröket.Ez is a változás,az odafigyelés ès tudatosság.

Most március van, utoljára nyáron ittam 4 sört. Szilveszterkor direkt semmit.Ez kissè limit állítás,ami klasszikus alkesz önbecsapás,de kèsőbb nem váltottam be a pontjaimat.

Tudom,hogy mindig alkoholista leszek,fèlek,nehogy törtènjen valami rossz az èletemben,mert akkor nagyon össze kell szednem magam nehogy így tompítsam le magam.

Köszönöm ha vègig olvastad!

#9, jó írás, pont ilyesmi gondolatok fogalmazódtak meg bennem, mint ebben a Tiborban :) Ezért is hasonlítottam a cigarettához. Gyakorlatilag ugyanaz az "üzleti modell" érvényesül. A lehető legszélesebb társadalmi (fogyasztói) körben elfogadottá, sőt kívánatossá tenni az alkoholt. Megspékelve azzal, hogy aki már elért egy bizonyos szintet, azt alkoholistának, sz@r, beteg embernek bélyegezni, ahol természetesen nem maga az addiktív szer a hibás a kialakult helyzetért, hanem nyilván az adott ember gyenge jelleme. Ugyebár. Elképesztő pofátlanság. És az a legdurvább, hogy egyébként alapvetően okos, intelligens emberek is úgy nyalják be ezt az egészet, hogy azt nézik ufónak, aki önreflexiót tart saját elhatározásból, pusztan azért mert rendszeresen fogyaszt alkoholt és érzi a zsigereiben, hogy ez nem jó. Annyira hálás vagyok magamnak, hogy hallgattam a belső hangomra. Bár szerintem nekem az volt az isteni szerencsém, hogy annak idején dohányoztam, így saját bőrömön tapasztaltam, hogy mi fán terem a függőség, még ha az nem is torzítja el úgy a személyiséget mint az alkohol, vagy egyéb szerek.

A #7-es válaszoló voltam amúgy. A nemre és korra vonatkozó infókat elfelejtettem megadni, most pótolom. Harmincas éveiben járó nő vagyok :)