Felépülésben lévő alkoholisták, milyen az italmentes élet?

A 9.vagyok.

Szóval márciusban írtam ezt,szeretek írogatni ès olvasgatni is.

A belső hang, szerintem mindig szól,mindennel kapcsolatban.Csak elhallgattatjuk sokszor.Vagy megideológizáljuk,hogy mièrt jobb a másik irány.Jó hogy te hallgattál rá.

Akkor szoktam hasonlóan gondolkodni,mint te,az alkohol társadalmi szinten romboló hatásáról,amikor nèha ott ültem vasárnaponként egy falusi vasútállomás kocsmájában.Akkor mentem vissza ingázásból.

Láttam az emberi roncsokat,ès akkor mèg ezt volt talán a jobb látni.Ki tudja otthon mi ment,de szerintem semmi jó.Aztán fèlèr a vonat,leszállok, Budapest:ugyanez,csak mèg állatabbak az emberek.

Láttam sok embert tönkremenni.Èn magam is hajlamos vagyok rá,de ivás után rettenetes szorongásaim vannak.Ezèrt inkább leálltam .Volt hogy pszichiáter segített.Amiben szintèn hasonlítunk,az az önreflexió,bár nekem elég kèsőn lett belőle tett.

De elmentem segítsèget kèrni.Egy filmben hosszas beszélgetés,meg terápia lenne,a valóságban havonta kiírta a doki a Mizapint,Tiapridalt,ès a többi rám volt bízva.

Megoldottam.

Ami gondnak látok mèg,a családtagok bevonódása,ès az eltorzított gyerekek, akikből torz lelkű felnőttek lesznek.

Aki miatt pl.valaki elkezd inni...

48 vagyok,fèrfi

Én közel 8 éve - két napot leszámítva, ami már több, mint 4 éve volt - nem ittam egy korty alkoholt sem. 34 évesen átestem egy súlyos hasnyálmirigy-gyulladáson, amibe majdnem belehaltam. A felgyógyulásom után nem sokkal megint elkezdtem inni. Következő évben egy, az előzőnél enyhébb lefolyású hasnyálmirigy-gyulladásom lett, ott határoztam el, hogy befejezem. Ez sikerült is, a már említett két napot leszámítva. Azóta másfajta függőségek váltották az italt: internet, koffein, gyógyszer stb. Egyébként nagyjából 15 évig ittam, kisebb-nagyobb, néha akár 4-5 hónapig tartó szünetekkel. 30 körül voltam, amikor mondta egy orvos, hogy ha ezt így folytatom, nem lesz jó vége. Hogy mit és mennyit ittam, az nagyon változó volt, de a vége felé nem volt ritka a napi 10-12 sör sem. A második kórházi kezelésemnél azt mondták, hogy még egy ilyen és azt már nem fogom túlélni. Most itt tartok. Azt még hozzátenném, hogy mindez a családom nélkül nem sikerült volna.

43/F

#14

A családom mellettem állt, nélkülük nem ment volna. Csak azért lett két nap, mert rosszul lettem a piától és nem bírtam többet inni. Olyan mértékű, hirtelen stressz ért, amit nem tudtam másképp kezelni. Azóta ezt is megtanultam.

#16

Köszönöm, neked is!

Szerintem azt tök fontos szem előtt tartani az alkoholfüggőségnél is, hogy aki függő volt valaha, az mindig is az lesz, még ha épp nem is használja. Ezért használnak az anonim ilyen-olyan függők klubjai mérföldpontokat, hogy azokba lehessen kapaszkodni.

Ezen kívül pedig én tudom, hogy szerencsés vagyok azért, mert a szüleim sosem ittak, még szilveszterkor sem, így ezt a példát is hoztam otthonról, miközben sajnos társadalamilag elfogadott a "kis" koccintgatás. Emlékszem a középiskolás éveimre egy jó nevű budapesti gimnáziumban vagy húsz éve, hogy minden egyes pénteken az ment, hogy akkor majd már este, szombaton és vasárnap is hova is menjen az egész osztály taj részegre leinni magát. És én éreztem ufónak magam, hogy én pia nélkül is jól tudtam érezni magam a zenére. Szóval a közeg is bűnös, amelyben az ember felnő, ezt akartam csak mondani, ami tán még erőt is adhat a gyógyulóknak, akiknek sok sikert kívánok!!!

Ja, meg még egy: nem csak az alkoholfüggés a probléma az alkoholizmusban, hanem az, hogy alapvetően nem tanulnak meg az emberek sajnos problémát megoldani és az alkohol tűnik a legegyszerűbbnek.

Amúgy én már majdnem le is érettségiztem, amikor sikerült egy pohár bort meginnom, amitől el is aludtam rögtön mindig, mégis volt, hogy rendszeresen ittam egy pohár vörösbort, mondván, hogy az jó a vérképződésnek, de ezt is abbahagytam szembetalálkozva azzal a mondattal, hogy az alkohol méreg a testünknek, semmi szüksége nincs rá a testünknek, akkor meg miért igyak és már csak ebből a kis változásból is tudok mesélni olyan tapasztalatot, hogy mérföldekkel kiegyensúlyozottabb és boldogabb lettem, mint pityókásabban.

És volt az a kíváncsiságom is, hogy milyen lehet tajrészegen lenni egyáltalán, és olyan durva alkoholmérgezést kaptam, hogy erre lehet mondani, hogy egy életre megemlegettem.

De tisztában vagyok vele, hogy így is örüljek neki, hogy nem alkoholista családból jövök, hanem sőt, mert ennek van a legnagyobb hatása.

Sok sikert minden gyógyulónak, aki tartsa szem előtt azt, hogy aki függő, mindig is az marad, illetve a nem ivás mellett próbáljon meg problémamegoldó módszereket is megtanulni, hogy ne csak a pia legyen az.

A társadalmi közelfogadottsága a legnagyobb baja a piának, komolyan... Csak egy kis kupica... És ha heroin lenne? Mi a különbség? Függőség-függőség, nem?