Egy biporális mondjon le az élet minden öröméről?

Neeem, dehogy kell lemondanod minden ilyenről.

A gyógyszerszedés eleje nagyon húzós. Egyrészt azért mert nagyon elnyomnak másrészt meg meg kell barátkoznod a diagnózissal. Én 2 héten keresztül bőgtem miatta, pedig sejtettem már előtte is, hogy az vagyok.

Kávét ugyanúgy iszok. Alkoholt is ugyanúgy iszok aztán nem veszem be este a bogyóm. Ha egy nap kimarad nem a világ vége.

Nekem kb fél év volt amire kistabilizálódtam nagyjából, kitapasztaltam, hogy mit szabad, mit nem.

Viszont nálam a gyógyszer igaz segített, de nekem is rengeteg munkám van abba, hogy egy kívülálló meg se mondja rólam, hogy az vagyok. Nagyon sok könyvet olvastam, hogy hogyan lehet javítani a helyzetemen. Ha pl. nagyon lent vagyok és kiakadok, hogy ennyi kész vége, akkor hívjak fel valaki közelállót vagy akár a dokimat.

De az első fél év nekem nagyon durván nehéz volt. A gyógyszerek miatt olyan voltam mint egy zombi, a hangulatom is romokban volt. Nem találtuk meg a jó gyógyszer kombót sem.

Csak adj magadnak időt és tényleg rakj bele munkát, hogy jobban legyél.

+egy kis jó tanács:

Gyógyszert szedsz, egy idő után elhiteted magaddal, hogy áhh neked semmi bajod nem is kell gyógyszer, biztos csak túlreagáltad régebben.

Nehogy leállj a gyógyszerekkel magadtól, mert csúnya vége lesz.

Én belefutottam ebbe a hibába 3-szor…

De a mai napig néha néha előjön már csak gondolat szinten, hogy hát semmi bajom minek a gyógyszer. Pedig nagyon egyértelműen bipoláris vagyok.

Kitartást neked! ❤️