Vagdostátok már magatokat? Ha igen, miért és milyen érzéssel töltött el titeket? Hogyan álltatok le vele? Hogyan rejtették el?

Ne haragudj, a szöveget nem olvastam el.

16 évesen "vagdostam" magam, és azért, mert mindig volt bennem hajlam az önpusztításra, már gyerekként is. Valószínűleg mentális betegség áll a háttérben, sosem lett felderítve.

Azért hagytam abba, mert cikinek tartottam, amit csinálok.

Azóta rendezett, jól szituált felnőtt lettem. A hajlam továbbra is velem van, de már tudom kezelni, nem akarom magam kinyírni, vagy ilyesmi.

17 éves korom körül igen, de nem vagdosgatás volt, hanem valóban halálvágy bennem.

Elrejteni nem volt nehéz, darkos stílusom volt akkoriban is, a fekete ruhák, bő ujjak, kesztyűk stb. erre is jók.

Úgy hagytam abba, hogy egyszer majdnem sikeres is lettem - nem vágtam fel ütőeret, csak mélyen vért fakasztottam. Akkor megijedtem. És ez az ijedtség elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, valójában nem akarok meghalni.

Azóta nem volt több ilyen epizód. Mélypontjaim voltak utána is, de ez - az akkor érzett félelem - erős emlék maradt, hogy ne jussak ugyanoda.

Ha te tényleg ilyen tudatosan tisztában vagy vele, hogy függőség, mint ahogy itt írod, akkor érdemes lenne segítséget kérned.

Én azt gondolom, a vagdosás nem pótcselekvés, hanem segélykiáltás. Csak túl ritkán hallja meg olyan, aki tenni is tud valamit.

Én csak pár napja vadostam magam először ténylegesen, de korábban is próbáltam, csak a használt eszközök túl tompák voltak, hogy karcolásokon kívül több problémát okozzanak. (12 éves koromtól, időről időre.)

Most három napig vagdostam magam, aztán beszéltem a legjobb barátnőmmel erről és valahogy amit írt, az ad annyi erőt, hogy képes legyek ugyan szenvedve, de megállni azt, hogy csináljam. Ez még csak lassan három napja van így és nagyon erős az inger, szóval nem tudom hogy meddig tudok ellenállni.

Köszi, bár pont most csináltam megint...

Kitartás neked is!

(#5 vagyok)

Én kb. 15-16 éves voltam az első vágásomnál. Na az egy nagyon csúnya időszak volt, mert szó szerint minden kisebb sz4rnál nekiálltam+ evészavarom és OCD-m volt/van, ami szintén rátett egy lapáttal

. Aztán anyáék rájöttek, bejelentettek pszichiáterhez. Szép lassan elkezdtem javulni mostmár 21 évesen nagyon ritkán csinálom, de ahhoz nagyon erős/durva ok kell, mert egyszerűen az agyam nem tudja feldolgozni, ha valami olyan történik.

Főleg azért álltam le vele, mert össze kellett varrni a karomat 8 öltéssel olyan mélyre mentem. És hát k4rvára megijedtem magamtól utána, hogy mi lett volna ha pl. 2 mm tovább húzom és felvágom az ereim.

Viszont én ritkán csináltam halálvágyból, inkább azért volt, mert nem éreztem semmit vagy nem tudom, hogy fogalmazzam meg.

Ez nagyon bután fog hangzani, de akkor abban a pillanatban úgy éreztem segít és, hogy jó érzés.

Mostmár úgy vagyok ezzel az egészel, hogy néha muszáj, mert ha nem akkor megpróbálom kinyírni magam. Szóval a dokim is azt mondja, ha tényleg minden kötél szakad, akkor jöjjön a kisebbik rossz.