Miért van az, hogy engem mindenki mindig csak bánt? Van ebből kiút?

Általános iskolás és középiskolás koromban sem volt sok barátom, de mindig volt egy csoport, ahová tartoztam, akikkel jól kijöttünk, egyetem alatt pedig kifejezetten sok jó barátot szereztem. Azóta viszont minden megváltozott, új település, munkahely. A munkahelyen a munkatársak 90%-a valakinek a valakije, engem jó esetben levegőnek sem néznek, rosszabb esetben leprásként kezelnek, beszólogatnak. Először azt hittem, velem van a baj, de aztán rájöttem, hogy ezek az emberek csak érdekből barátkoznak másokkal. A családommal sem túl felhőtlen a kapcsolatom, röviden lassan senki nem beszél senkivel, ha pedig igen, az mindig csak szidás, kritizálás. Azért is jöttem el otthonról, mert ok nélkül is állandóan vertek és verbálisan bántalmaztak, 10-12 éves koromra gyakorlatilag pánikbeteg lettem. Anyukámnak olyan a személyisége, hogy a barátaim mindig csak egy utcányira tőlünk voltak hajlandóak velem találkozni, hogy még csak ne is lássák. Így viszont nincs senki, akivel őszintén megoszthatnám a problémáimat, vagy akivel jól érezhetném magam. Pedig úgy érzem, nem ezt érdemeltem, én igyekeztem mindig mindenkinek segíteni, empatikus lenni. Nekem inkább az a hibám, hogy ugyan barátságos, de naiv és kihasználható vagyok, nincs erős személyiségem, és ezt mások is látják, könnyű a sárba tiporni. De attól hogy ezt megtehetik, még nem lenne muszáj meg is tenni. Lassan az emberek 90%-a állandóan bánt és megaláz. Van egyébként egy másik kolléganőm, akivel hasonlóan bánnak, pedig más hibája sincs, csak mindig valami rossz történik vele (megbetegednek, meghalnak családtagjai, balesete lesz stb), és lesüt róla, hogy lelkileg nem stabil, de a munkáját jól végzi és mindenkivel kedves. Mégis mindenki mindig bántja. Lelkileg egyre rosszabbul érzem magam, és lassan már azt várom, mikor lesz már vége ennek, pedig még fiatal vagyok. Az utóbbi hónapokban ha nem figyelek oda, konkrétan dadogok, ez új dolog, gondolom a borzasztó önbizalomhiány és toxikus környezet váltja ki. Zavar az is, hogy semmilyen értelemben nem számíthatok senkire. Egyre inkább úgy látom, az emberek 90%-a nárcisztikus, gonosz, pszichopata, egoista. Van ebből kiút, érezhetem még jobban magam? Tényleg ilyen rossz a világ, vagy csak én látom annak? 27N