Mindenki tojik rám, ezért én is letojok mindenkit. Ebből az ördögi körből van kiút?

Huszonéves férfi vagyok, és nincs senki akit egy kicsit is érdekelne, hogy mi van velem. A családom egy katasztrófa(bővebben nem részletezném). Nincsenek barátaim, inkább csak ismerőseim, legalábbis akiket barátnak tartottam szép fokozatosan eltűntek. Nincs csajom se, bár így hogy semmilyen társaságba nem járok, nem is nagyon van rá esély, hogy legyen. Párszor előfordult, h azt hittem fontos vagyok valakinek, de mindig kiderült, h az illető csak hasznot akart húzni belőlem, erre egy idő után ráuntam, és beállt egy ilyen állapot, hogy ha mindenki tojik rám, hát akkor én is tojok mindenkire, lesz'rom az egész világot, és így legalább nem ér csalódás, mert pont ugyanazt kapja tőlem mindenki, amit ad: semmit... Tudom, hogy ez sem jó így, de ideiglenesen elmegy. Szerintetek ebből "gödörből" hogy tudnék kimászni, vajon van kiút?