Mit lehet tenni ha csak annyi az értelme a létezésemnek hogy a szüleimet ne vágjam tönkre?

11 éves korom óta őszintén csakis ezt akarom és csak miattuk állok ellen már 16 éve. 27 vagyok most. Nélkülük szerintem már 15-17 évesen megtettem volna. Én nem tudok boldog lenni, mindenem sérült, képtelen vagyok arra hogy nekem jobb legyen és őszintén? nem is akarom. Én csak menni szeretnék, semmi mást.

Ugyanakkor ott vannak a szüleim akikkel egyrészt betegesen függünk egymástól és csak miattuk nem merem megtenni. Ez nem kapaszkodó keresés… 12 évesen mondogattam mit szeretnék és akkor megfenyegettek engem azzal hogyha megteszem akkor ők is öngyilkosok lesznek és ez olyan mélyen belém égett hogy azóta ezért nem merem megtenni, plusz belegondoltam ha esetleg nem is lennének azok, akkor is teljesen tönkremennének. Testvérem nincs. Bár lenne, már rég máshol lennék. Az évek alatt túl vagyok számos alkoholmérgezésen , az egyik majdnem halálos volt, vagdosáson, tetanuszon. A szüleim semelyikről nem tudnak mert nagykorú voltam mikor ezeket elkövettem. Semmit nem látnak belőlem. Pedig ott vagyok előttük.

Borzasztóan szenvedek, ha belegondolok, jövőm sincs. Más ennyi idősen más családanya és példás életet él, én viszont beteg életet élek, meg vagyok rekedve és kínlódok. A jövőben is csak szar dolgok várnak majd rám, ahogy idősödöm csak egyre szarabb lesz minden. Ami kis jó most még esetleg van, majd az is elveszik és minden átalakul. Vannak diagnózisaim is. Asperger, bpd. Egyik sem gyógyítható, mindkettő egy állapot ami sok önmunkával talán fejleszthető lenne de elkísérnek egy életen at.

Tényleg nagyon szívesen megtenném.

Mit tudok tenni?

A kutyát is elaltatják ha szenved és nem tartják vissza évekig azért h “jaj szükségÜNK van rád”

27/n