Hogyan tehetném elviselhetőbbé a mindennapjaim?

Úgy érzem semmi nem jó. Egy pillanatra sem tudom jól érezni magam a bőrömben.

Suliban mindig piszkálnak, kinevetnek mindenért. Olyan apró dolgokért, ha más színű a hajam, vagy új cipőm van, mindent megnéznek rajtam és egész nap a hátam mögött kuncognak. Próbálom nem felvenni tőlük mert ezek mind olyan lányok akiken meg egy fél iskola nevet mert 2 fokban rövid szoknyában jönnek iskolába, méteres körmeik és szempilláik vannak és nagyképűek is. De mégis mindig az én önbizalmam csorbul.

Haza jövök, itthon sem jobb a helyzet..Anya soha nem foglalkozik velem. Nem érzem, hogy támogatna. Nem beszélgetünk, ha én próbálnék is, a telefonját nyomja és a válaszaiban érzem a nemtörődömséget. Nővéremmel kislány koromtól fogva nem jó a kapcsolatom. Lelkileg miatta is voltam sokszor padlón. Kislányként dundibb voltam mint most, mindig azt mondta nekem, hogy vaskos mindenem, a karjaimat például pont emiatt a mai napig a karjaimat, vállaimat takargatom a mai napig, pedig azóta fogytam sokat.

Akkor..ez pár hetes sztori..fel akartam söpörni a konyhában, nővérem pedig direkt leült az asztalhoz és vigyorgott nagyképűen, hogy fel tud idegesíteni ezzel.

És ez csak két példa, sok más ilyen aranyos dolgot tudnék még sorolni.

Apa a mamánál lakik mióta elváltak. Nem egy mintaapa, bizalom sincs meg felé 100%-osan, de én azért szeretem és hiányzik nagyon. Szívem szerint inkább nála lennék most is, de nem merem keresni mert nem akarom bosszantani anyát. Utálják egymást és gondolom nem örülne, ha időt töltenék vele. Félek, hogy gondot okoznék neki.

Mindennap haragos és ingerlékeny vagyok ezek miatt és olyan indulataim vannak amiket nap mint nap vissza kell fogom..Neki tudnék menni mindenkinek aki picit is megbánt éppen.

Csak egy-két barátnőm és a barátom az akikre számíthatok.

17 éves koromban írtak fel először Frontint pánikrohamokra amit ráktól való erős félelem váltott ki. 19 éves voltam mikor először elmentem állami pszichiáterhez aki megállapította, hogy kevert szorongásos és depressziós zavarral küzdök. 1-2 hónap alatt majdnem 20 kg-t fogytam. Aztán lett picit jobb időszakom is, akkor pár kg-t híztam és azt most tartom.

De most megint azt érzem, hogy nem tudok megküzdeni a nehézségeimmel.

Aki járt már hasonló cipőben, hogy vészelte át ezt. Előre is köszönöm a válaszokat.

20/L