Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Mit tegyek? Nagyon kilátástala...

Mit tegyek? Nagyon kilátástalannak érzem a helyzetem.

Figyelt kérdés
Nagyon nehéz. Január óta folyamatosan szorongok. A barátaimmal sajnos eltávolodtunk egymástól és nem igazán beszélünk, vagy ha igen felszínes dolgokról. Van egy távkapcsolatom, ő vele tudok boldog lenni, meg nyugodt de mellette is élő szokott jönni a szorongás, ha vele vagyok. Sajnos nem opció hogy sokat tudjunk találkozni. Meg igazából pontosan tudom, hogy ő nem tud kiszedni ebből az állapotból hanem magamnak kell magam. A karácsony és szilveszteri időszakot együtt töltöttük, nagyon jó volt minden, nagyon jól éreztem magam. Aztán elment és azóta borzalmasan vagyok. Egyszerűen realizáltam, hogy a baráti kapcsolataim tönkrementek és nincs rajta kívül senki aki úgy igazán szeretne. Nagyon alacsony az önszeretetem is. Belekerültem valahogy egy olyan gondolkodásmódba amiből egyszerűen nem tudok kimászni. Minden nap iszonyatosan nehéz. Folyamatosan ott van bennem egy gondolat egy érzés, ami negatív és teljesen lehúz. Például az, hogy nincsenek barátaim és értéketlen vagyok. Ilyenkor belülről remegek és halálfélelem fog el. Mindig ez van, az agyam ha nem ezt akkor talál valami mást, amin rágódhatok és felemészthet. Utálom ezt az állapotot, szinte ettől is félek hogy előjön. Borzalmas, valamikor annyira erős hogy saját magam is megkérdőjelezem, azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amiket régen szerettem. Semmi nem tud lekötni vagy boldoggá tenni, kivéve amikor a párommal vagyok. Nem tudok egyedül lenni. Néha annyira erős ez a szorongás vagy kényszer nemtudom minek nevezzem, hogy az öngyilkosság jut az eszembe. Ha a "barátoknak" beszélek erről azok annyit mondanak, hogy "velem is ez volt". Nemhiszem el, hogy velük is ez volt mert ez borzalmas. Beszélni is nehéz róla, mert akkor csak felerősödik. Ordítanék mindenkinek, de senki nem tudja átérezni ezt az érzést, teljesen egyedül érzem magam, meg nem értettnek és ez csak rosszabbá teszi. Vissza akarom kapni a régi pozitív énem, aki szerette az életet, aki másoknak csalt mosolyt az arcára, aki a negatív gondolatokra azt mondta, hogy elmúlik, le tudta szarni. De most nagyon nehéz és fogalmam sincs hogy jöjjek ki belőle. Az egyetemen alig tudok létezni, otthon is alig tudok létezni. Kicsit sem tudok kikapcsolni. Olyan, mint egy pióca aki folyamatosan szívja a vérem. Nem akarok pszichiáterhez menni és gyógyszereket szedni rá, szeretnék más alternatív megoldást. És jólesne, olyanok sorai akik hasonlóan éreznek és esetleg kijöttek belőle, mivel teljesen egyedül érzem magam és kilátástalannak érzem a kiutat.

2023. márc. 21. 13:13
 1/5 anonim ***** válasza:
83%

A legjobb egy pszichológus volna első körben, mert nem 100, ha nagy a baj, saját magadat a hajadnál fogva ki fogod tudni húzni a mély vízből. Emellett talán próbáld magad kivülről nézni, és vedd át az irányítást magad felett. Ha érzed, hogy nem megy, akkor is az agyadat, gondolkodásodat kondícionáld arra, hogy ez nem te vagy, hanem most kijössz ebből, mert ez egy erős célod mától.

Kicsit nyomd el ezt az érzékeny, szorongó éned, és kis lépésekben vesd bele magad kihívásokba. Olyan dolgokba, amikre azt mondja az érzékeny éned, hogy ezt nem, sosem merném megtenni, rettegnék.

Próbálgasd a szoc. készségeidet. Kicsit beszélgess bárkivel, ahova mész, pl bolti eladók, vagy a megmérettetések során, akikkel találkozol. Gondolj arra, mi van, ha belebuksz, leégsz?! Semmi. Mindig jobb lesz, ahogy próbálod. Lesd el másoktól, hogy csinálják. Játszd el őket.

2023. márc. 22. 21:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
57%
semmit ne fojts el magadban,nézz szembe a valódi éneddel.
2023. márc. 27. 12:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:

Szar hírem lesz, de csak az igazat mondom.

A mentális betegségeket, mint a szorongást, gyógyszerrel kell kezelni. Nem fog elmúlni magától.

Itt arról van szó, hogy az idegrendszered (és emiatt az agyad is) rosszul működik. Genetikailag hajlamos lehetsz ilyenekre, amiről egyáltalán nem tehetsz.


Én ~10 évig szenvedtem ezekkel, és be kellett látnom, hogy szükségem van a pszichiátriai gyógyszerekre. Mindent megtettem, de soha nem lett jobb az állapotom. Ugyanígy szorongtam mindenen, senkinek sem tudtam elmondani, hogy pontosan mi is a bajom.

Ne úgy gondolj a pszichiátriára, hogy az egy kellemetlen, meg sz@r dolog lenne. Aki cukros, az inzulinozik vagy meghal. Aki vérnyomásos, az gyógyszerezik, vagy meghalhat. Aki mentális beteg, az pszichiátriai gyógyszert szed, vagy továbbra is szarul van (esetleg önkárosít is).


Persze nem oldja meg az életed a gyógyszer, de helyrerakja az agyi kémiád, és újra önmagad tudsz lenni szorongások nélkül. Persze célszerű terápiára is menni (de csak ha az orvos javasolja)


Egyből orvoshoz menj. Ha úgy látja elég a terápia, akkor beutal. Ha nem, akkor pedig ad gyógyszert. Ilyen szintű szorongáson nem segít a pszichológus. Sajnos van ami felett egyszerűen nincs hatalmad. Az idegrendszered működése az ilyen.

2023. márc. 27. 16:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:
a drog nem megoldás, a gyógyszeripar csicskáira meg ne hallgass,a szintetikus mérgek csak függővé tesznek.
2023. márc. 27. 17:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:

Hátőőőőő azért ezzel erősen vitatkoznék.

Aki mentálisan egészséges, jó az idegrendszere, annak gőze sincs arról, hogy mit jelent a mentális betegség. Ezt senki sem akarja magának. Köszi jól meglennék gyógyszer nélkül, de egyszerűen nem így működik az élet..

A cukorbeteg se szeretne szigorú diétán lenni, de nincs más választása. Nekem van választásom: szedem a gyógyszert és funkcionálok rendesen, vagy nem szedem és előbb-utóbb kórházba kerülök, mert vagy felkelni se tudok, vagy nem merek kimenni otthonról.


Szerinted az hol normális, hogy pszichotikus vagyok, meg akarom ölni magam, és teljes képszakadásom van gyógyszerek nélkül?? Vagy csak esetleg nem próbálkozok és dolgozok magamon eléggé? Az hol normális, hogy gyógyszer nélkül fel sem tudok kelni az ágyból és produktív lenni?


Lehúztam 25 évet gyógyszer nélkül. Kib@szott sok dolgot elértem kezeletlen mentális betegséggel úgy, hogy teljesen gyógyszermentes voltam. Sokkal többet értem el, mint azok, akiknek semmi gondjuk nincs.

Amikor az álom melóban dolgozok undorítóan sok pénzért, egész nap komoly, felelősségteljes mérnöki munkát végzek, egyetemen tanítok, a magánéletem is rendben, de meg akarom ölni magam, szorongok, félek, nem tudok örülni, akkor az szerinted még mindig az én hibám, mert nem dolgozok magamon eleget?

Nem b@zdmeg. Van egy betegségem, amit elfogadtam, és kezeltetem magam. Gyógyszerrel. Egyáltalán nem vagyok "függő". Konkrétan értesítéseket küld a telefonom, hogy ne felejtsem el bevenni a gyógyszerem. Aki függő, az nem felejti el. Az sóvárog utána.


A gyógyszer nagyon is megoldás. Előbb-utóbb minden mentális beteg belátja. Persze nem hozza rendbe az életed, de nem is ez a dolga.. Ugyanúgy leszel tőle szomorú, boldog, vidám, ideges, stb. Ha lusta vagy, akkor továbbra is az leszel. Ha hülyeségeket írsz a gyakorin egy olyan témában, amihez gőzöd sincs, akkor továbbra se fogod megváltani a világot.

A gyógyszer azért van, hogy rendberakja az agyi kémiát. Ha az nincs rendben, csinálhatsz bármit, de nem fogsz jobban lenni.


Persze mindenki eldönti mit gondol. A drog nem megoldás (kábítószer, alkohol) de a gyógyszer az nem drog.. A nyugtató az igen, azt én sem támogatom. De az antidepresszáns az marhára nem drog.

2023. márc. 27. 18:35
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!