Depresszió, szorongás, szociális fóbia, pszichológus?
Eléggé össze tett a dolog. Általános jellemző tüneteim, hogy képtelen vagyok emberek előtt beszélni, mindig zavarba jövök, rosszul érzem magam, elvörösödök, úgy érzem mindenki engem figyel, ugy érzem mindjárt össze esek, gyomorgörcsöm van, sírrohamok, es gondolatok is megfordultak mar a fejemben. Akár 1 emberrel beszélgetve is előfordulnak.Idén érettségizek és képtelen vagyok az osztályom előtt beszélni.
Párszor gyorsetteremben étel kikérésekor is elofordult már, amikor hirtelen helyzet lépett fel.
Elofőrdult már, hogy úgy is tapasztaltam a tüneteket hogy egyszerűen csak ültem az órán.
Persze a dolog ennél többről szól, nehéz leírni érthetően.
Ezek csak tünetek. Ha valamilyen workaroundot kitalálsz rájuk, előjön a tünet máshol.
A pszichológus meg nem tünetet kezel hanem segít feltárni a problémát és megoldani.
Szóval ha sebtapaszt akarsz tenni a nyílt csonttörésedre, akkor mókázhatsz meditációval meg önfejlesztő könyvekkel, de ha tényleg változtatni akarsz, akkor keresel egy pszichológust, vagy egy pszichiátert.
Feleségem is egy az egyben ugyanezeket a tüneteket produkálta. 4 évig járt pszichológushoz ami sokat segített, d enem eleget. Végül elment egy pszichiáterhez, kognitív terápiába kezdtek, 2 év után elkezdett szedni antidepresszánst és 1 év alatt kb az egész szart lerázta magáról. 1 évig szedte a gyógyszert (az eleje és a vége szar volt, de ez van) azóta gond nélkül teleofnál, kér pincértől/pultnál, reklamál boltban ha úgy van, előad a munkahelyén, és kiáll magáért ha valami sérelem éri, akár idegenekkel szemben is. Előtte ez elképzelhetetlen volt.
Szarul hangzik a gyógyszer, én is, ő is ellenkezett először, de be kell látni, hogy így, terápia mellett valóban megoldást hozott, nagyban segítette a terápia hatékonyságát.
18 éves vagy, sokkal könnyebb dolgod van most, mint mondjuk 10 év múlva lesz.
és mikor feleségem ráeszmélt, hogy olyan dolgokat cisnál amiket régen képtelen lett volna elsírta magát és annyit mondott: úgy sajnálom, hogy nem 15 évesen kezdtem bele, szorongásra csesztem el a fiatal éveimet.
És valóban, 30 évesen már nemigazán abban az élethelyzetben vagy, mint 20 évesen. Ha nem tudod kihasználni, akkor elszállnak az évek és annyi, többé nem jön vissza.
Szóval hajrá!
Tenni magadért szexi! ;)
Ami azt illeti... nem kellenek hozzá a szülők feltétlen.
Jó, mondjuk egy pszichológus megvan havi 40-50 rugóba, úgyhogy jogos, kell hozzá a támogatás diákként:D
Ha fővárosi vagy, keresd a Napkör alapítványt, ott rászorultsági alapon (márpedig a diák az ennek minősül) kaphatsz 2-3ezer forintos ellátást, max várólistás.
És... igen, nehéz ez, főleg ha nagyon vaskalapos "csak a hülyék járnak elmekurkászhoz" stílusú apjok van a képben, deeee... hát odaálls zés "szeretnék pszichológushoz járni". Ennyi. Ha kérdezik miért, akkor "szükségem van rá, egyszerűen szorongok a puszt aléttől is". Azt nem szabad hagyni, hogy elbagatelizálják a problémádat.
Szociális fóbia, szorongás.
Van ilyen stresszkezelő oldal:Egészségfejlesztési iroda, stresszkezelő tréning (ingyenes). Rengeteg könyv van. Nemrég került ez a látókörömbe: [link]
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!