A lányom14 éves,5 hónapja bulímiás. Eljárunk családterápiára, de a helyzet nem javul. Napi 0,5 l-től 2,5 l hányást találok a szobában elrejtve.Minden nap megtalálom, de nem minden nap szembesítem ezzel. Titokban mindenfélét beszed, pl. káliumot. ?

Nem javul, persze, mert beteg.

ÉVEK!, mire meggyógyul, ha megyógyul. NE szembesítsd vele, minek? Tudja, hogy tudod, szóval felesleges.

Keressetek egy JÓ gyermekpszichológust, aki normálisan kezeli, akinek meg mer nyílni - nektek sem mer valószínűleg, mert vagy a családdal van súlyos probléma, ami így csapódik ki (mint nálunk volt anno), vagy valami egyéb baj, akár suliban.

Emellett kezeljétek normálisan, partnerként, ne erőltessétek az evést, de legyen felügyelet alatt, hogy ne hányhasson. Igen, akár olyan drasztikus módszerre gondolok, hogy szobaajtó le, és evés után x ideig nem mehet ki a mosdóba - hogyha kórházba kerül esetleg, akkor ott is ez lesz a módi.

Durva, de nem szabad hogy hányjon, mert teljesen tönkreteszi magát benne.