Úgy érzem csak akkor leszek fontos,ha újra anorexiás leszek.Problemamim vannak,de senkit nem érdekel.Mit tegyek?
Több évvel ezelőtt anorexiás voltam,de meggyógyultam.Azota rendszeresen edzek,de hiába az eredményeknek a testemmel nem voltam és nem is vagyok megelégedve.Szakitas,mérgező kapcsolatok,egy igaz barátom sincs.
Annyira egyedül érzem magam
Mindenki fél vállról veszi a problémám,az iskolában zaklat pár férfi tanár,plusz van egy srác aki bánt állandóan csak mert nem feküdtem le vele.
Falasirohamokkal küzdök egy éve már,mióta abba a suliba járok.
Nincs értelme semminek.
Próbálkoztam egyedül megoldani,járok pszichiáterhez mert emellett kenyszerbeteg vagyok és szorongok.
Annyira nehéz elviselni a testemet ,félek hogy meghízok.
De mivel nem vagyok csont sovány így senkit nem érdekel a mentális állapotom.
Elmondtam anyának,de csak fokozta azzal,neki milyen gondjai voltak.Plusz O el van foglalva a 35 éves mentálisan beteg bátyámmal,aki már többször bántott engem.Persze nem hibaztatok ezért senkit.
Annyira össze tett az én életem,annyi minden van bennem és annyira egyedül vagyok.Senkinek nem tudom elmondani,de ha még el is mondom csak annyit kapok hogy vannak ettől nagyobb problémák is.
Már kis gyerek korom óta úgy érzem magamra vagyok ítélve.Csak arra emlekszek,hogy bátyám mennyit bántott,hogy anya mennyire nem törődött igazán az erzeseimmel,és magára hagyott velük.
Nincs egy biztos pont.
Nővéremet sem erdeklem,csak a gazdag barátja akivel külföldön él.Apam az elhagyott.
Gyűlölöm magam,egesznap csak fekudnek hányok magamtól.
Akármit csinálok,ha alig eszek is kövérnek látom magam.
Kezdődik minden elölről.
Nézek pszichológusok át időközben,de brutális 20.000forintert..mit javasoltok?
válasza:Sajnos akkor sem leszel fontos.
Meg kell tanulnod, hogy az életben csak magadra számíthatsz és csak saját magadnak leszel a legfontosabb. Aki pedig majd igazán szeretni fog, annak nem kell bizonyítani a fontosságodat, mert magától értetődő lesz.
válasza:Csak fáj,hogy a saját családom ilyen.Hogy a legfiatalabb létemre mindig én vállaltam fel a nehézségeket.Hogy segítettem édes anyámnak.
Nem tudom hol kezdjem,kicsit meg vagyok menve,és elég erős az eveszavar bennem.
válasza:Nem jó, hogy ennyire nem számíthatsz senkire, és hogy úgy érzed, hogy a környezeted számára nem vagy fontos. Próbálj új emberek felé nyitni, ez lenne az első lépés, ugyanis (ezt én is hosszú idő alatt tanultam meg) az igazi törődés és hogy fontos vagy valakinek az nem abból adódik, hogy bajod van.
Az soha nem lesz igazi törődés vagy szeretet, amit csak akkor kapsz meg valakitől, amikor olyan élethelyzetet idézel elő, ahol muszáj neked ebből adni. Értelmes embernek tűnsz, csakis idő kérdése kell, hogy legyen, hogy találj olyan embereket, akik számára fontos lehetsz.
Vannak hobbijaid? Mit szeretsz csinálni? Egy hobbi mentén új ismeretségeket keresni nagyon jó dolog lenne számodra, és bár lehet, hogy az edzés is úgymond egy hobbi neked, de mivel ez az anorexiával összeköthető, ezért én nem javasolnám, hogy ebbe az irányba keress embereket. Társasjáték, túrázás, önkéntesség, stb. Próbálj adni magadból. A világon a legtöbb ember számára vadidegenként indulsz, és úgy tudsz kitűnni, ha adsz, nem pedig ha kérsz, mégha ez talán neked nehezebb is ilyen múlttal. És ami fontos, mindannyian mások vagyunk, én is próbáltam már úgy adni, hogy csúfos kudarc lett belőle (nem hasonlítgatni akarom magamat), hát ittenkém, ez van, kis düh, de ha idővel átgondolod fejben a dolgot, el fog múlni mert megérted a miérteket, tovább kell menni. Légy erős. :)
válasza:Nagyon nehéz mások felé nyitni,hisz sokat csalódtam baratokban..Mindig nyitott vagyok,de nem tudom hogy lehet elkezdeni az ismerkedést.Konditerembe nem szoktam ismerkedni,nem akarok senkire sem rá telepedni.Az éneklés a másik hobbim,régen ezzel foglalkoztam,de valamiért már az sem az igazi.
Nem eneklek úgy,mint régen.Hianyzik is ,de már nem jár át úgy a zene,mint régen.Olvastam önismereti könyveket is,kezelem a szorongásom,de nagyon nehezen megy mert az élet állandó akadályt gördít elem,ami eprsze természetes,de tényleg nagyon nehéz teljesen egyedül.
Sosem kaptam támogatást.Gyerekkorom óta magamból merítettem erőt.Sokat költöztünk,sosem alakultak normális emberi kapcsolataim.
Valahogy vissza kéne találni magamhoz,és szeretni önmagam,mert jelenleg gyűlölöm
Gyűlölöm,hogy senkinek nem vagyok fontos.Mindent megteszek a testemert,azért hogy büszke legyek magamra és más is rám,meg sem vagyok az.Barmit érek el,sosem vagyok magamra büszke.Mindig fel állok de már elfáradtam.
Azt tudom,hogy szeretek másoknak segíteni,tehát az onkenteskedes egy iszonyúan jó ötlet. :)
Köszönöm.
Ennek utána nézek,hátha.
Kicsit más a felfogasom az életről,mint a korombelieknek.Nem iszok,nem is nagyon jártam bulizni.Mindig az edzés,tanulás,munka,itthoni teendők voltak fontosak.Amikor volt párom,rengeteget támogattam lelkileg,csak ugye kozbeszoltak a szülei,akik nem kedveltek,hisz én nem voltam se gazdag,sem pedig az az ambíciózus.
Inkább az a lelkis,művész,őszinte lány.
Az eves zavar náluk is előjött közös ebedek..stb..aztán a párom végül beadta a derekát,és szakított velem.
Én szerettem
Óriási veszteség volt.
De ez van.
Köszönöm kicsit jobban érzem magam hogy segítettek :) most egy kicsit pihenek mentálisan aztán össze szedem magam.Azt meg nem tudom pontosan merre-hogyan,de menni fog.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!