Mit kéne tennem ?

Egyetértek veletek és tudom,hogy érdemes megfogadni!

Fizikailag legyûrt és ilyen "elvagyok"napjaim vannak.

Azért is van szükségem más véleményére illetve rálátására.

Jelenleg gátolnak a szorongásaim azért is élek ilyen "elbújok"életet.

Nincsen örömérzetem.

Más is mondta,hogy nem a gyógyszertõl kell várni a jobbulást.

Szeretnék nyílt,aktív,öröm kifejezésre alkalmas ember lenni aki fesztelen és ki tud bújni a lakásából sûrûbben mint most de ez nincs meg bennem mèg.

A frontint nagy akaraterõvel és elhatározással már leraktam.

Nem tudom,hogy a jelenlegi gyógyszerek befolyásolnak e negatívan vagy csak az én gondolkozásom rossz.

41 éves mindig is sportoló férfiként ez egyelõre kérdéses nekem.

Amikor sokan vannak körülöttem,azt érzem,hogy mindenki engem néz,sõt figyel,elkezdenek rólam beszélni.

Ha nevetnek akkor biztosan rajtam nevetnek anélkül hogy bármi is történt volna.

Amikor fizetek boltban,állomásán stb.akkor meg vagyok szeppenve mert tudom,hogy hallják a hangomat.

Ilyenkor is elkezdek feszengeni ez miatt.

Nem merem levinni a szemetet ha van valaki az udvaron (pedig kedves szomszédaim vannak )megvárom,hogy senki ne legyen.

Ha a lakásban vagyok,azt érzem,hogy mindenki engem hallgat pl.amikor fel van kapcsolva a lámpa a lépcsõházban.

Közel vannak a lakások egymáshoz,így nem merek mobilon beszélgetni mert azt gondolom,hogy hallanak.

Ha az udvaron vannak,én pedig a lakásomban és nyitva van az ablak,akkor sem merek beszélni telefonon (hétköznapi dolgokról fõleg)mert azt hiszem,hogy engem hallgatnak!

Ha ismeretlen emberrel beszélek,mindig nagyon figyelek arra,hogy udvarias legyek és meg ne bántsam valamelyik szóval.

Sokszor olyan az érzés mintha "bocsánat,hogy élek"helyzet lenne.

Udvarias és kedves embernek tartanak akik ismernek de nekem semmi ônbizalmam és önbecsülésem nincsen.

Sokszor van jó hangulatom de van amikor elkeseredek és lent érzem magam. Talán hangulatember vagyok.

Szokott olyan lenni,hogy dührohamot kapok amit nem tudok sokszor megfékezni ha beszólnak.

Olyan mintha én lennék mindenki felett.

Mindig többnek akarok látszani mint aki vagyok.Mindig le akarom nyûgözni az embereket.

Megfelelési kényszerem van.

Azt érzem hogy nekem mindig jôkedvûnek kell lennem mert akkor mindenkinek szimpatikus leszek és mindenki szeretni fog,és akkor minden rendben lesz.

Nem birom elviselni ha valakivel csúnyán beszélnek vagy inzultálnak,azonnal odamegyek és kikelek magamból,elvesztem a kontrollt.Volt olyan hogy nekiugrottam egy részegnek és majdnem eltörtem a kezét,szóltak hogy hagyjam abba.Itt leakartam nyûgözni az embereket és nagy valakinek látszani.

Bocsánat de nem tudtam rövidebben leírni.

Köszönöm ha elolvasod.