Mit tegyek, hogy ne szorongjak emberek között?
Akármikor kimegyek a házból, nagyon rossz, kényelmetlen érzésem van, mintha mindenki engem nézne és elítélne. Ha meg kell szólalni nagyon erős szorongás jön rám, fizikai tünetekkel pl. hányinger, gombóc a torokban, erős szívdobogás, mellkasi szorítás.
Félek a boltban kérni valamit, az ügyintézésektől, orvoshoz menni, telefonálni, tehát lényegében mindentől ahol emberekkel kell beszélni. Ha mégis muszáj valamit megcsinálni ezek közül akár fontos dolgot is, akkor addig halogatom amíg lehet, majd nehezen megcsinálom.
Egyetemre kezdtem járni de még 1 félévet se bírtam ki, sokszor rosszul voltam, nem mertem bejárni, buktam több tárgyból is, prezentációt tartani nem mertem, 1 emberrel se sikerült jóba lenni.
Azóta csak egyre lejjebb csúszok, kiutat nem látok magam előtt, gondoltam az öngyilkosságra de anyukám miatt nem teszem meg egyenlőre. Viszont ez így nem jó élet, a házból se mozdulok már ki, a kedvem is elment mindentől.
Attól félek folyamatosan, hogy fogok így normális, önálló életet élni, félek, hogy így csak a hajléktalanság és visszafordíthatatlan lecsúszás vár rám.
válasza:Mindenki ugyanannyira figyel téged, mint te másokat valószínüleg, te se analizálgatsz gondolom minden járó kelöt, aki pedig igen és elítél, lenéz stb. a szimpla létezésed miatt, annak saját magával vannak problémái, ezért keresi másban a hibát.
Egyébként úgy hangzik, mintha szociális szorongásod lenne, amivel Mindenképp fordulj szakemberhez, nem fognak kivenetni, mert gyakori betegség és komolyan kell venniük, biztos, hogy tud olyat mondani, ami segít majd, csak keresni kell egy jó dokit.
válasza:
válasza:Az a baj, hogy hiába gyakorlom, dolgoztam pl. forgalmas boltban és a szorongás nem múlt el, néha csökkent de mindig vissza jött, munka előtt de próbáltam csinálni, aztán refluxom lett, rosszullétek és felmondtam.
Barátaim nincsenek szó szerint 0, félek barátkozni is meg amúgy is ki barátkozna egy ilyen emberrel a látszatot meg nem lehet örökké fenntartani. Nem tudok mit nyújtani az embereknek nem vagyok szép, nem tudok izgalmas történeteket mesélni, még bulizni se voltam soha szórakozóhelyen se. Ha ezt a korombeliek megtudják biztos elítélnek...
Már úgy érzem elrontottam az életemet, nincs visszaút és csakis én tehetek róla, mert még régebben amikor valaki hívott magához házibuliba nem mertem elmenni pedig akkor kellett volna élményeket szereznem tizenéves koromban. Most húszas évesi elején a legtöbb ember már túl van ezeken, külön költözik a szüleitől én meg rosszul vagyok ha be kell menni egy boltba, hogy lehetek ennyire nem normális selejt?
válasza: válasza: válasza:szia!nekem ugyanez van bár nekem jelentős oka van sajnos..drogfüggő,alkoholista voltam 15 évig elég keményen.Járok pszichológushoz frontint és scippát szedek ezekre a tünetekre!ezek ugyanúgy drogok,viszont nekem segítettek!nyitottabbá és kezdeményezőbbé válok így,de mivel függő voltam így hamar rászoktam ezekre is a frontinból is napi 7mgot szedek😞kezd el egy pszichológusnál hallgasd meg mit mond de sose szokj rá!kérd csak a rövidtávú felírását hátha az agyadban helyreáll a szerotonin dopamin termelés!sose vess véget az életednek önkezűleg hidd el nekem mocskos dolgaim voltak de szembe mentem velük és mára egy egészen normális rendezett életem van(jó házasság,jó munka,anyagi biztonság)
sose gondoltam volna hogy valaha nekem ilyen dolgaim lesznek a legsötétebb lyukból vergődtem ki és mégis!fejleszd saját magad ne hagyd magad legyozni,a te eleted te kaptad!egyszer van!rengeteg szép dolog van a világon!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!