A borderline személyiségzavarnak mik a legfőbb tünetei ?

Magadat ne diagnosztizáld, inkább vizsgáltasd ki magad, ha nagyon gyanakszol.

Egyébként a tünetei:

- önbántalmazás.

- félelem, attól, hogy magadra hagynak. - impulzív vagy, olyasmiket csinálsz, amikröl tudod, hogy veszélyesek vagy egészségtelenek pl: gyorsan vezetsz, mértéktelenül iszol stb.

- gyakori hangulat ingadozásaid vannak, mondjuk egyik pillanatban még idealizálsz valakit, aztán meg hirtelen azt hiszed, hogy az illetö nem törödik veled, kegyetlen stb.

- hirtelen megváltozik az önképed, mondjuk volt egy célod, de aztán hirtelen azt gondolod, hogy úgyse vagy képes elérni.

- stresszelsz.

- paranoiásnak érzed magad.

- néhány perctöl néhány órákig tartó idöszakon belül elveszted a kapcsolatot a valósággal.

- néhány órától néhány napig tartó hangulati ingadozásokat tapasztalsz meg, amik magukba foglalhatják az intenzív boldogságérzetet, ingerlékenységet, szomorúságot, szégyent vagy szorongást.

- Üresnek érzed magadat.

- Gyakran elveszíted az önuralmadat, ilyenkor szarkasztikus vagy, nem túl kedves, esetleg még fizikai attrocitásokba is keveredhetsz.

Nemcsak a borderline létezik, nem szabad mindenkire ráaggattni.

Ha túlérzékeny, paranoiás vagy, akkor az lehet paranoid vagy nárcisztikus személyiségzavar is. De a depresszió is abszolút okozhat ilyen tüneteket. Ha bipoláris vagy, könnyen lehet, hogy épp depressziós epizódban vagy.

Főként gyermekkori traumák nyomán alakul ki.

Egy borderline-nak mondhatni darabokra van törve az érzelmi világa, hasonló, mint a disszociatív személyiségzavarnál az, hogy ott meg a személyiség szakadt több darabra és kialakult belőle több önálló személyiség.

A borderline esetében személyiségek helyett abból alakult ki több, ahogyan érzelmileg reagál a környezetére, mintha több alaptermészete lenne az illetőnek és ez az alaptermészet attól függően módosul, hogy neki tetszően alakulnak-e a dolgok.

Ahogy a dissziciatív személyiségzavarnál, úgy egy borderlinenál is a teljes biztonság érzet az, ami úgymond normális állapotba képes visszazökkenteni az illetőt, előbbi esetében ez a fő személyiség felszínre törését jelenti, utóbbi esetében pedig a normális alaptermészetet, érzelmi világot.

Mivel mindkét betegség mély traumák miatt alakul ki, ezért mindenféle átmenet nélkül is előtörhet a borderline legelviselhetetlenebb természete is, ahogy a disszociatív személynek egy olyan személyisége, ami a legjobban meg tudja védeni őt az adott helyzet számára fenyegetésnek vélt mivoltától. A lényeg, hogy az általa sem ismert tudatalatti traumák okán mindent fenyegetésként él meg, ami nem kedvező számára vagy nem érzi annak. (Ebbe beletartozik az is, hogy más emberek által megértve, elfogadva érezze magát.)

A probléma fő megoldását az nehezíti, hogy mindkét személyiségzavar úgy értelmezi a biztonság fogalmát, hogy számára azt már egy apróbb nézeteltérés is képes teljesen felborítani (például egy kisebb vita a párkapcsolaton belül), ami ha megtörténik, onnantól nem lehet ész érvekkel megbeszélni vele semmit vagy az érzelmeire hatni, csak az van, amit ő tévesen érzékel, érzelmileg túlreagál és olyan szinten kifordul önmagából, mintha egy teljesen másik ember lenne. (disszociatív személyiségzavarnál valóban másik ember is lesz, borderline esetében pedig ahogy fentebb írtam az alaptermészete és érzelmi világa változik meg teljesen.)

A fentebb említett darabokra tört érzelmi világ és identitászavar is a személyiség része, viszont mivel a borderline szinte mindvégig tudatában van annak, ami történik vele, csak elveszti a kontrollt érzelmei és viselkedése felett, addig a disszociatív személyiségzavar teljes személyiségre kiterjedő kontroll vesztéssel jár. (Egy kontrollvesztett állapot esetében már elmebajról beszélhetünk, a borderline gyakran már feszegeti ennek külső határait.)

Tudtommal a kialakulás okai is nagyon hasonlóak a két betegség esetében, viszont egy disszociatív egyént nagy eséllyel jóval súlyosabb traumák értek, mint egy borderline-t, de ez is egyén függő, kiben minek a hatására mi alakul ki, a stressz tűrőképességtől, genetikai tényezőkön és neveltetésen át sok minden befolyásolja.

Viszont az kiemelendő még, hogy egy pszichopata egyén nem lehet borderline, mert ezen egyéneknek annyira alulfejlett az érzelmi intelligenciája és empatikus képessége, hogy az ehhez hasonló labilitást okozó mentális zavarok sem tudnak olyan mértékben kialakulni nála, mint egy szociopata egyénnél. Ettől függetlenül egy pszichopata sokkal veszélyesebb, pont ebből az érzéketlenségből kifolyólag, ők azok, akik a leginkább manipulálnak más embereket, megtanulva azok érzelmeivel játszadozni, melyeket még ha nem is értenek, éreznek át, de vizuálisan kitanulják a mintákat, hogy mire milyen ember mit reagál lelki érzelmi szinten.

Főként utóbbi kategóriában alakul ki a nárcizmusnak nevezett mentális zavar is, persze léteznek szociopata nárcisztikusok is, de ritkább és míg előbbi nem, utóbbi kezelésekkel gyógyítható.

Egy a borderline-ból előtörő lehető legrosszabb alaptermészet is lehet nárcisztikus, de ez esetben nem tekinthető az egyén annak, mivel esetében ez csak átmenetileg uralkodik felette, amíg meg nem kapja azt az érzelmi biztonságot és megértést, amire szüksége van ahhoz, hogy újra a normális önmaga lehessen.