Borderline személyiségzavarom van, vagy valami más?

25 éves vagyok, mindig is tudtam hogy belül kicsit más vagyok mint a többi ember, habár aki nem ismer közelről az nem is veszi észre.

ALkoholbeteg is vagyok, jelenleg 3 hónapja vagyok tiszta. Saját elhatározás volt.

Olvasgatva az interneten szembejött a borderline személyiségzavar, és az öngyilkosságra való hajlamot leszámítva körülbelül teljesen magamra ismertem a leírás alapján.

Mindig is ilyen voltam, csak a mának élve, az aktuális örömöt kergetve élve. Nem szeretek tanulni sem, kifejezetten nehezemre esik mentálisan rávenni magamat arra hogy tanuljak. Pedig mindenki azt mondja rám hogy nem vagyok egy buta gyerek.

Kb. 10 éves koromtól kezdve pedig olyan érzésem van, mintha kiszakadva élnék a saját valóságomból.(Már volt hogy azt hitték rólam hogy kábítószereztem amikor hirtelen tört rám az elszakadás érzés)

Nincsen kialakult fix önképem sem, igazából sok éve csak azt tudom kérdezni magamtól, hogy ki a franc vagyok én, és miért, miért pont itt, választ pedig természetesen nem kapok, honnan is kapnék.

Impulzívan törnek rám a hobbyjaim is, hol ezzel foglalkozok egy pár hétig, hol azzal, aztán feledésbe merülnek azok a dolgok is amikért régebben odáig voltam, meg vissza.

Igazából a választott szakmám sem érdekel őszintén legbelül, csak azért csinálom mert ha már elkezdtem, akkor illene befejezni.

Azokat az embereket akik megbántottak, iszonyatosan tudom gyűlölni, sokszor el is képzelem, hogy hogyan végeznék egyes emberekkel akik bántottak, vagyok olyat bántottak aki nekem kedves.

Akik viszont fontosak számomra, azokat pedig szeretni tudom túlságosan, az egyik exbarátnőm is azt mondta rám hogy szinte megfojtom ezzel.

A mindennapjaim rendszertelenül telnek, ürességet érzek általában.

Amikor találkozok valamelyik barátommal, akkor a találkozás előtt feltöltődök, hogy milyen jó lesz. Aztán amikor már ott vagyok, akkor ugyanazt az ürességet érzem. Egyszóval sehol sem találom a helyem, sehol sem érzem magam igazán jól. Lehet hogy csak rosszul válogattam meg az embereket, rossz helyre születtem, nem tudom.

Ha nem lenne következményük, akkor a törvénytelen dolgoktól sem riadnék vissza.

Gyógyszert nem szedek. Viszont többször is előfordult már, hogy személyiségzavaros ismerőseimről, barátaimról egy beszélgetés után megmondtam, hogy baszki, te bipoláris vagy? És igen, többször is beletrafáltam. Magam sem értem, hogy hogyan vagyok ilyenekre is képes, nem érzem úgy hogy olyan mélyen belelátnék az emberekbe.

Amikor ittam sokszor előfordult hogy az alkohol hatására impulzív viselkedésem volt.

Az alvásom is rendszertelen, van hogy nagyon jót alszom, de sokszor van hogy csak fetrengek az ágyban hajnalig.

Nem igazán van ember akivel ezt megoszthatnám, ezért írtam ide ki nektek.