Miért van az, hogy kapcsolatfüggő lettem? Nem bírok barát nélkül meglenni.

19 éves koromban jöttem össze az első barátommal, együtt voltunk 3,5 évig. Se veled, se nélküled kapcsolat volt, nagyon nehezen tudtuk elengedni egymást. Aztán szakítottunk, de rá kevesebb, mint 1 hónappal össze is jöttem a jelenlegi barátommal, akivel lassan 2 éve vagyunk együtt. Kb szakítás másnapján rögtön az első dolgom volt, hogy felmentem társkeresőre. Jelenlegivel sem fenékig tejfel az élet, de azért szeretem nagyon.

Úgy érzem, hogy alapvetően elégedett vagyok magammal, külsőre-belsőre is. Mégsem tudok egyedül lenni.. Szükségem van arra az érzésre, hogy tudom, tartozom valakihez. Hogy van olyan, akire BÁRMIKOR számíthatok. Akinek én vagyok a legfontosabb az életében. Ezek nélkül az érzések nélkül nem tudok élni, úgy érzem, nem vagyok fontos (legalábbis annyira nem, mint amennyire én szeretném). Ami érdekes, mert egyébként jól kinéző, csinos nőnek tartom magam, agyilag sincsenek problemak, van humorerzekem, normális munkahelyem.

Szüleimmel nem jó a kapcsolatom (apa sosem foglalkozott velem, meg már le is lépett más nővel, anyaval pedig állandóan marjuk egymást, eléggé elviselhetetlen a jelleme... Ezért van az, hogy sem bátyám, sem anya egykori párjai nem jöttek ki anyával jól). Anyára abszolút nem tudok támaszkodni, sokkal több rosszat ad, mint jót.

Baratok közül 1 szorosabb baratnom van, de ő is eléggé elfoglalt. A többi "baráttal" pedig egyre ritkább a kommunikáció, mindneki egyetem mellett dolgozik, mellette már van kapcsolatuk is, ezer felé vannak és valahogy ezek igy az idők folyamán egyre kopnak ki... Pedig én próbálom életben tartani, de mikor egyoldalúvá kezdenek válni, akkor egy idő után én is elengedem.

Szóval összefoglalva, azt érzem, hogy szükségem van állandóan egy társra, mert ha nincs ott mellettem, akkor egyedül maradok teljesen...

Még egy fontos infó, hogy a 19 eves koromtól kezdődő párkapcsolatom előtt igazából már 13 éves koromtól kezdve folyamatosan voltam kapcsolataim, pontosabban 2 is, de ezek nem voltak normalis kapcsolatok. Mindkettőt neten ismertem meg és a kapcsolatnak a 90%-a online volt, néha taliztunk, de ennyi (szex sem volt meg semmi, ezért írtam h 19 évesen volt az ELSŐ NORMALIS kapcsolatom). Őket nem szerettem és utólag gáz bevallanj és szegyellem is magam emiatt, de csak úgy jól esett h volt valaki, aki szeret és ekfogad és foglalkozik velem.. Szóval ez a függőség vagy micsoda már elég kiskamasz korom óta jelen van.. Szinte folyamatosan voltak kapcsolataim és rettegek a maganytol, úgy érzem, ha nincs párkapcsolatom, teljesen magányos maradok..