Hova tűnt a régi, motivált énem? Mióta párkapcsolatban vagyok, elvesztettem.

Gimiben éltanuló voltam, komoly tervekkel, célokkal. Cska a tanulásra és a hobbimra koncentráltam, egész hétvégén otthon gubbasztottam és tanultam. Nem éreztem magam magányosnak, valahogy kitöltötte az életemet a tanulás, a terveim és saját magam. Illetve a hobbimat is elég komolyan űztem, a megmaradt szabadidőmben azzal foglalkoztam. Nem voltak botlások, nem szereztem 4-esnél rosszabb jegyet, tényleg mindenhol teljesítettem a lehető legjobbat.

Aztán bekerültem egyetemre, és akkor ismertem meg az exem, ekkor voltam 19 éves. Ő volt életem első szerelme és ekkor változtam meg: már nem csak a karrier, tanulmányok és saját magam számított, hanem elkezdtem elég durván belemenni a kapcsolatfüggésbe és ekkor kezdődött nálam, hogy már többé nem tudtam elviselni az egyedüllétet. Elkezdtem lelkileg szétesni, a szakot is ott hagytam, újba kezdtem, ahol azóta már megszerzetem az abszolutóriumot is, viszont a szakdolgozatot nem sikerült leadni, semmi moticávióm.

Exemmel elég viharos volt a kapcsolat, sokszor éreztem, hogy nem vagyok fontos neki, viszont a függés miatt szakítani sem tudtam. Eléggé ráment az idegrendszerem a kapcsolatra, sokszor volt lelki összeomlásom, mégsem tudtam szakítnai, viszont részben emiatt az instabil érzelmi állapot miatt is csúsztam az egyetemi dolgaimmal, lefogytam, bántottam magam, hisztériás kirohanásaim voltak, kb. mint egy borderline. Aztán végül 3.5 év után szakítottunk, azt sem viseltem jól. Kb azonnal belemenekültem egy új kapcsolatba, ami eleinte nagyon jó volt, de egy ideje hasonlóan érzem már magam, mint az exemmel. Elanyagolva, kb rá vagyok függve, tőle teszem függővé a dolgaim, tettem, beosztásom, minden. Állandóan görcsben van a gyomrom miatta, hogy megint mivel fog megbántani, nem tudok a szakdolgozatra koncentrálni, sem a munkámra, megint teljesen szét vagyok csúszva.

Teljesen elvesztettem önmagam az elmúlt 5 évben. Annyival boldogabb voltam gimisként, amikor csak a tanulás és a saját dolgaim érdekeltek és tudtam önző lenni és csak azzal foglalkozni, ami engem épít. Sikereket értem el, boldog voltam, haaldtam előre. Most úgy érzem, csak a kapcsolatom határoz meg, állandóan feszült vagyok, mintha alkalmatlan lennék párkapcsolatra. De egyedül sem mernék maradni..

Teljesen kifordultam önmagamból. Már nem ér annyi siker, csak lépkedek előre, de alig haladok... mintha szétestem volna teljesen... nem érzem jól magam.. nem tudom, hogy tudnék visszatalálni önmagamhoz és elengedni a függést a páromtól..