Emetofóbiások (hányástól félők) hozzátok szólnék! Tudnátok segíteni?

Szia!

Ugyan ezzel a problémával küzdök. 4 éve volt hogy először elhatalmasodott rajtam, akkor alig bírtam enni és inni, szorongtam állandóan, fájt a hasam, hányingerem volt és én is emotofobiás vagyok. Most megint előjöttek ezek a tünetek. Reggel és délelőtt még jól vagyok, tudok enni, de ahogy jön a délután/este képtelen vagyok bármilyen falatot leküzdeni, amint a számba veszem az ételt hányingerem lesz. Én frontint szedek, de van hogy segít van hogy csak tompít. Most fogok menni pszichiáterhez mert lassan ott tartok hogy emiatt nem merek már kimozdulni itthonról, attól félek hogy rosszul leszek. Neked bevált valami kezelés erre, tudod valahogy kontrollálni ezt a félelmet? Sajnos én még nem jöttem rá mi segíthetne rajtam.

Szia!

Nekem is ugyan ez van. Fogalmam sincs, hogy mikor kezdődött, mert tudom hogy mikor utoljára hánytam, még nem féltem tőle (olyan 3-4 éve). Talán akkor volt az első ilyen, amikor az egyik barátnőm átjött szilveszterkor (kb 8 éves voltam, de már nem tudom pontosan) és akkor hányt. Én szerencsére nem kaptam el tőle, aztán ezután pár nappal éreztem ,,hányingert" amit valószínűleg már akkor is csak képzeltem. Akkor nem pánikoltam be annyira, csak féltem. Akkor talán max 2 havonta volt ilyen, és nem reagáltam mér rá ilyen rosszul. Aztán nyáron néztem valami orvosos sorozatot, amiben olyat mutattak, amit én nem akartam látni (már nem emlékszem mi volt, de nagyon undorító), és én a kórháztól is félek, szóval ott éreztem ezt újra. Nem volt még pánikrohamom, de rosszabb volt mint az előzőek. Akkor kezdődött el rendszeresebben a dolog (volt, hogy egy héten belül 2-3-szor, aztán egy hónap kihagyás és megint). Itt még nem tartottam ott, hogy rágondolok a hányásra, és már majdnem a pániknál tartok, itt még néha tudtam róla beszélni, ha úgy volt. Aztán fokozatosan rosszabb lett, volt olyan, hogy nem mertem enni, mert mi lesz ha... szóval igen, és most ott tartok, hogy majdnem hetente vannak pánikrohamaim emiatt. egy hete az egyik osztálytársam így lett beteg, akivel végig együtt voltam a farsangon, beírta a csoportba, és én egyből rosszul lettem. Sírtam, aztán egyre jobban bepánikoltam. Alig kaptam levegőt, remegtem, és szerinte úgy néztem ki,mint akit megszállt valami, vagy nem tudom. Már sikítottam, annyira pánikoltam. talán ez volt az eddigi legdurvább. Aztán 2 nappal utána megint rosszul lettem, csak nem pánikoltam be ennyire. Egyébként nálam ez mindennapos, csak van mikor elmúlik, mikor valami eltereli a figyelmem. 90%-ban ez esténként szokott lenni, talán azért, mert akkor nem köti le semmi a gondolataimat. Mostanában az is elkezdődött, hogy nem merek enni emiatt. Alapból félóránként eszek valamit, és mikor mostanában ezt csinalom, akkor eszembe jut, hogy nem kellett volna ennem, és ettől is rosszul leszek. Félek, hogy emiatt anorexiás is lehetek.

Ezeket a rosszulléteket szerintem csak képzelem, mert eddig szerencsére soha nem történt semmi ,,olyan". már gondolkozunk a pszichológuson is, hátha ott tudnak segíteni, mert utálok ezzel élni.