Milyen személyiségzavarral küzdhet az, akitől se kérni nem lehet, se egy halvany kritikát se tud elfogadni vagy észrevételt?

A férjemtől semmit se kérhetek, ami azzal kapcsolatos, hogy tegyen ő is valamit a közös lakásunkért, olyan mindennapi dolgokért, hogy étkezések, főzés, takarítás stb. Ezekből semmi részt nem vállal. Azt állítja de hát kérjem meg, ő szívesen segít. Azonban bármit kérek azt feleli miért utasítgatom? Nagyon agresszívan reagál ilyenkor. Ha szépen kérem, ha felvetem, ha határozottan kijelentem akkor is.

Egy példa: Légyszíves segíts a takarításban, megtennéd, hogy felmosod a konyhát? Erre dúlni-fúlni kezd, levágja az örökké a kezében tartott telefonját és úgy kezd neki felmosni, hogy önt 2 deci hipót, bő vízzel felmos, majd lerakja a felmosóvödröt benne a koszos és hipótól büzlő vízzel és elvetődik az ágyon. És beszól: vagy van még valami utasítás? Valami amit elmulasztottam? Azt már feladtam, hogy elmondjam hogyan mosson fel.

Ami azonban ennél is rosszabb, hogyha merek neki olyat mondani, hogy ő is megnézhette volna nem fogyott-e el a krumpli vagy van-e még ennivalója az állatának vagy bármi hasonló egyszerű a mindennapi teendők sorába tartozó dolog, akkor felcsattan és drámai csapkodás és elvonulas közben azt ordítja tehát ez is az én hibám, erről is én tehetek vagy ez is az én felelősségem, nahát tudtam!

Nagyon bunkón adja ezeket elő. Arról nem beszélve, hogy peldaul olyan egyszerű dolgokrol van ilyenkor is szó, hogy rengetek tejet iszik és sose szól, ha fogyóban van vagy megitta az utolsót es egyszerüen csak annyit jegyzek meg, hogy hopp nincs mar tej, legyszí legközelebb szólj már, ha látod el fog fogyni, mert hoztam volna akkor a boltból. Tehát nem szidás, nem kritika, de ilyenkor nekem esik.

Nem értem, nem tudom mi baja van. Nem újkeletű, nem lehet vele megbeszélni, és az az érdekes, hogy ha hónapokig egyszerűen meg se szólalok azaz nem kérek tőle semmit, egy apró negatívumot se jelzek, akkor is ha utana valamit mégis, akkor támad, felháborodik.

Már nem bírom. Félek megszólalni.