Állandó dühkitörések az életemben?

Nem egy újkeletű dologról beszélek, pontos időt ugyan nem tudnék most meghatározni, az azonban bizonyis hogy ezek a fajta dühkitöréseim jó ideje jelen vannak már a mindennapjaimban.

Nehezen tudnám megfogalmazni hogy mi is lehet ez pontosan, gyakorlatilag bármi kiválthatja ezeket. Ha egy bizonyos dolog egyszer kiváltotta semmi nem garantálja hogy legközelebb is elő fogja hozni.

Van hogy csak egy szimpla gondolat/gondolatmenet hatására, de előfordul hogy egy konkrét történés hatására borul el teljes egészében az agyam. Legyen az akár egy apró kis butaság (pl. nem úgy sikerült az egyik rajzvázlatom ahogyan azt fejben eltervezem), vagy esetleg családon belüli viszályos helyzetek, mondhatni teljesen mindegy.

Nagyon tudnak bosszantani - fogalmam sincs hogy miért - pl. a háztartási/elektronikai hibák a házazkban, ha azt látom hogy valaki nem megfelelő elővigyázatossággal nyúl áram alatt lévő tárgyakhoz vagy vizes kézzel, trehány módon kezeli az elektromos kábeleket esetleg attól is teljesen ki tudok borulni. És ez csak egyetlen példa a rengeteg közül

Mint mondtam, rendszer az egyáltalán nincsen a dührohamjaimban, az égvilágon bármi kiválthatja őket anélkül hogy mondjuk az adott dolog érint-e engem bármiben vagy sem. Egyszerűen csak kiakadok és minthogyha nem is önmagam lennék. Kényszeres mozgások, előfordult már olyan is hogy ütni kezdtem magamat feszültségemben. Olyasmi érzés kerít ilyenkor hatalmába, mintha egy aprócska feszültséggóc egyre és egyre csak növekedni kezdene bennem, ami egyszerűen hiába akarna nem tud belőlem kitörni. Ilyenkor fordulhat elő hogy földhöz vágok dolgokat (arra általában szokott még lenni kapacitásom hogy törékeny és vagy értékes tárgyakat ne vágjak a paldóhoz, leginkább papucsok vagy párnák szoktak lenni az “áldozatok”) és a tudatom szinte teljes mértékében megszűnik létezni arra a néhány másodperces időintervallumra.

Mint akinek konkrétan elmegy az esze. Benyomódik a fejemben egy gomb és vége.

Gondolkoztam hogy lehet-e ez esetkeg genetikusan elrendelt dolog, édesanyámnál szoktak olyan dolgok előfordulni bizonyos helyzetekben hogy hirtelenjében bosszantja fel magát akár egészen kicsi dolgokon is, semmi felvezetés, csak egyszerűen kiakad. Mintha nem lenne képes olyan esetekben kontrollálni magát.

Ugyanez van meg nálam is csak érzéseim szerint sokkalta erősebb verzióban. Egyszer sajnos előfordult az is még évekkel ezelőtt hogy a saját kutyámat sikerült a kezeim közé kapnom, és nagyon csúnyán elvertem szerencsétlent. Baja hálistennek nem esett, azóta sincsen semmi gond, de azért egy kicsit nagyon aggaszt hogy ez a dolog nem hajlandó egyszerűen az életemből eltűnni. Abban reménykedtem nagyon sokáig hogy hátha kinőném, de mindeddig semmilyen változást nem sikerült még magamon észlelnem.

A családom minderről mit sem tud, a külvilág nem lát belőlem egyebet csak egy normális kamaszlányt. És bár nekik lenne igazuk.

Nem tudom számíthat m-e bármiben is ez de van egy alapabb szintű szociális fóbiám ami korábban sokkalta rosszabb volt (nem folynék most nagyon bele de az ált. iskolás éveim hogy úgymondjam nem alakultak éppen a legszerencsésebben sem diákok sem pedig tanárok szempontjából), tudatosan azonban sikerült ezen a területen valamilyen szinten fejlesztenem magamat az elmúlt években. Szabadidőmben leginkább rajzolással és írással szeretek foglalkozni, bár nem gondolnám hogy ez ide fontos információ lehetne.

Ha valami esetleg eszembe jutna még ezeken felül mindenképpen le fogom írni ide válaszok formájában, egyenlőre ennyit tudtam összeírni most így kútfőből.

Szeretnék egy normálisabb életet, normális személyiséggel anélkül hogy attól kéne rettegnem hogy mikor jöhet újból elő mindez valami teljesen random ingernek a hatására..

A rosszindulatú válaszokat kérlek benneteket hogy ha lehet mellőzzétek! Bármiféle tanácsot elfogadok, és köszönöm is őket előre!