Miért van az, hogy az elszenvedett traumák, pl. A bullying, a degradálás az egyik személy önértékelését tönkre teszi, a másik önértékelését viszont megerősíti?
Mi dönti el?
Veleszületett hajlam?
Vagy a kora gyerekkori, szülőktől kapott bánásmód?
Tanult kepesség?
Kérlek benneteket írjátok le ezzel kapcsolatban a gondolataitokat! Köszönöm.
A születés pillanatától számított első 4-5 évben vésődik be, de főleg az elején.
#3: Nem kell ehhez bántalmazó szülő, aki szid, ver satöbbi! Egy szimpla elfoglalt szülő is elég vagy egy stresszes szülő vagy egy tankönyvből nevelő és nem az ösztöneire hallgató édesanya és még ezer más szülői magatartás kialakíthat hibás önértékelést. Legegyszerűbb és legrégebben igazolt példa erre, hogy egy újszülöttnek létfontosságú a testi érintés, a sírására való gyors reagálás, mert az evolúció azt véste be, hogy ha nem érzi az anya közelségét, akkor hamarosan egy farkasét fogja például…
Azok a csecsemők, akiket nem érintenek, nem veszik fel, ha sír, másik szobában kell aludniuk egyedül, nonstop stresszben, konkrétan halálfélelemben vannak. Igazolt tény, hogy ha az anya a baba mellett alszik, akkor a babának összehangolódik vele a szívdobogása, légzése és képes ellazultan aludni. Ha az igényeire azonnal reagálnak, akkor zsigeri szinten rögzül benne, hogy fontos ő is, a szükségletei is, és hogy a világ egy biztonságos hely. Így alakul ki az ősbizalom, ami az alapja az önbizalomnak és az egészséges kötődésnek, másokba vetett bizalomnak is.
Ezt nagyon könnyű elszúrni. Elég annyi, ha nem csillog a szülő szeme a csodálattól, hogy milyen angyali gyermeke van. Ha nem nevet rád, amikor te teli szájjal kacagsz a boldogságtól a sípoló gumikacsát nyomogatva. Elég, ha nem akkor etetnek meg, amikor megéheztél, hanem pl.háromóránként, mert a védőnő azt mondta. Elég, ha hagynak sírni a kiságyban, mert a nagyszülők szerint ha felvennének, azzal elkényeztetnének. Elég, ha te pont a barátnőddel csetelsz, amikor a gyermeked meg szeretne mutatni egy madarat.
#6 Ez egy népszerű tévhit, hogy a terápiás munka annyi, hogy tanácsokat ad a pszichológus. Pont nem. És pont azért nem, mert ilyen korai traumatizálódást, mint amit az imént vázoltam, nem lehet agyalással (pl.tanácsokkal) kezelni. Ez mind érzelmi szinten van egy olyan korból, amiről alig emlékszünk valamire. A terapeuta ügyesen vezetget érzéseid útvesztőjében és a terápiás munka hatására a gyerekkori érzelmi reakciók (pl. önbizalomhiány, leértékelem magam stb.) leválnak a felnőttkori megélésekről. Csak hagyni kell, hogy vezessen a profi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!