Akik küzdöttek gyermekkori depresszióval, most hogy vagytok? Hány évesek vagytok?

Én 23 éves vagyok. Kevert szorongásos és depressziós zavarral élek valószínűleg több, mint 10 éve. A gyermekkori depresszióm akkor derült ki, amikor elmentem felnőttként terápiára, és meséltem a gyermekkori megéléseimről. A szüleim észrevehették volna, mert voltak elég egyértelmű jelek (fürdés, fogmosás hanyagolása, 0 motiváció a játékhoz, tanuláshoz, szocializálódáshoz, öngyilkossági gondolatok, inszomnia), de tekintve, hogy az egyikük szintén mentális betegséggel küzdött (ő azóta már nem él), a másik meg rettentő éretlen volt, nem kaptam segítséget 12 éves koromig (akkor is az osztályfőnököm javaslatára mentem iskolapszichológushoz).

Most is fennáll nálam kevert szorongásos és depressziós zavar, de már nem jönnek elő olyan gyakran a tünetek. Gyógyszert nem szedek. Kisebb-nagyobb szünetekkel 4 éve járok egyéni terápiára, ami nagyon sokat segít. Van egy párom, aki feltétel nélkül szeret, aki mellett tudok fejlődni. A családommal nem nagyon tartom a kapcsolatot, mert bántottak, és egyelőre nem tartok még ott, hogy megbocsátsak nekeik (ha egyáltalán nyitottak lennének rá). Sokat javultam 4 év alatt (a terapeutám szerint is), van célom és motivációm, és igyekszem is ezeket fenntartani. És tudom, hogy jöhetnek még rosszabb időszakok is, de azért van a terápia, hogy ezekre is fel tudjak készülni, és nem kikészülni tőlük.

Köszönöm ha írtok! Legyen, szép napotok és szép életetek!