Egy gyermek fejlődésében 2 éves korban bekövetkező trauma későbbi életére mennyire hat ki? Van itt pszichológus? Öngyilkosság is volt a családban

A férjem öngyilkos lett, a kislányom még csak két éves volt, a fiam pedig 5. Váratlan volt, nem is nagyon tudok erről annyira írni mert nagyon nehezen érint, a szülei a páromnak soha nem akarták a férjem, elakarta az anyja vetetni és ezt sokszor vágta a fejéhez. Van egy öccse és mindig ő volt a minden,mindig is fájt a férjemnek. A tragédia előtti éjszaka elment kicsit bulizni, megkért menjek vele de nem akartam a gyerekeket az apjáékra hagyni mert eléggé iszákosak voltak az anyja alkoholista volt és az apja is szerette az italt. Másnap reggelre a férjem öngyilkos lett. Én találtam meg a kert végében, a nyomozók azt mondták az első ág le szakadt alatta és a második próbálkozás lett végzetes. Mindent szerettem volna megtenni,hogy a gyermekeim ne sérüljenek, én pedig próbáltam erős maradni és egészséges gyermekeket nevelni. Azt sokat halottam,hogy egy gyermek életében az első két év a legfontosabb. Szerette az apukája őket és habár lányom nem valószínű, hogy emlékszik sajnos nem tudtam mi jár a picik agyába akkoriban. Most már sok év eltelt és újabb tragédia történt velük, az apjuk apja is öngyilkos lett 70 évesen. Valakinek van erről esetleg valami információja? Örökölhető esetleg a depresszió, vagy az öngyilkossági hajlam? Tízen éve még nem igazán volt elterjedt a pszichológus, és nevelési magatartásbeli problémáik sem voltak, így soha nem voltak ilyen orvosnál, falun éltünk nem is volt hasonló lehetőség sem. Most a nagyapjuk halála felébresztette bennem a félelmet,hogy vajon ők örökölhetik ezt a kegyetlen öngyilkossági vágyat? Belehalnék és magamat okolnám,hogy nem voltam mégjobban velük, habár tényleg mindent próbáltam kiskorukban megtenni. Már nagyok, a fiam nagyon magába húzódó, nem nagyon beszélget, csendes gyerek. A nagyapja személyiségét szerintem nagyban megörökölte, mármint ami a csendes és szerénységet jellemzi és ehhez társult egy folytonos melankolikus hangulata az öregnek. A lányomon nem látok hasonló jeleket, ő nem szomorkás, életre való, neki sokkal fájdalmasabb volt ,hogy elveszítette az unokatestvérét aki meghalt 15 évesen rákba, ő volt a mindene. Lehet már késő, de szerintetek mennyire volt káros életük?