Testképzavaros lennék? Hogyan tudnék kijönni ebből?

Sziasztok!

A történetem 2 évvel ezelőtt indult.

Egy már egyébként is önbizalomhiányos srác voltam, +35-40kg felesleggel.

Gyakran értek atrocitások emiatt, leginkább általános iskola alsó tagozatán. Akkor még nem volt ennyi felesleg rajtam, de láthatóan kövér voltam.

Változtattam. 2 évvel ezelőtt 180°-s fordulatot vett az életem.

A mindennapjaim részévé vált a sport, leadtam 35kg felesleget (106kg-ról 72kgra) mintegy 8 hónap alatt.

Elkezdtem izmot építeni is és jelenleg 78-79kg vagyok. (e mellé 170cm. Soknak tűnhet ehhez a 78kg, de egyáltalán nem látszik az edzés miatt.)

Kérdezhetnétek, hogy akkor mi a probléma? Hisz változtattam, jobban nézek ki, egészségesebb vagyok, nőtt az önbizalmam stb.

A lényeg most jön:

Egyszerűen néha undorodom magamtól. Utálom magam, ahogyan kinézek.

Külső visszajelzések alapján nem lenne erre okom, mert elvileg izmos vagyok és példamutató a kitartásom az edzés iránt. Az emberek tőlem kérnek tanácsot, étrendet, edzéstervet (nem fényezni akarom magam, de a táplálkozás/edzés elméleti részét nagyon jól átfésültem ez idő alatt. Folyamatosan képezem magam e téren, mert érdekel ez az egész és azt látom, hogy az embereknek nagyon is tudok ezzel segíteni)

Mi lehet annak az oka, hogy -35kg fogyás után sem vagyok elégedett?

A mérlegre túlságosan hagyatkozok sajnos. 4 hónapja izomépítés a célom célzottan, 4 hónap alatt 1kg súly jött fel.

Amint meglátom, hogy a mérleg megy fel, egyszerűen kétségbeesek. Elrontja az egész napom, rossz kedvem lesz.

Pedig, tudom, hogy a mérleg nem mérvadó, mert, mi van akkor, ha izom jött fel? Tudom, hogy a súlyunk ingadozhat, nem vagyunk robotok, nem állandó a súlyunk.

Mindezek ellenére is, hogy tudom ezeket a dolgokat, egyszerűen azt érzem, hogy mentálisan egyre rosszabb az állapotom..

Most ha valaki megkérdezné, hogy akkor éreztem-e jobban magam, mint amikor 106kg voltam, vagy pedig most, akkor őszintén nem tudnék erre válaszolni..

Akkoriban nem törődtem semmivel, nem érdekeltek a számok és nem tudta a kedvemet elrontani a mérleg.. Nem számoltam kalóriát, így az ételekkel is sokkal jobb volt a kapcsolatom.

Talán az lehet ebben, hogy van bennem egyfajta megfelelési kényszer abból adódóan, hogy mindig kritizáltak és bántottak a súlyom miatt..

Nem értem, hogy hogyan lehetne jobb a helyzet..

Bármilyen véleményt és tanácsot szívesen meghallgatok.