Ezek a “tünetek” màr kórosak? Mi történik velem? 21/l

Egyik pillanatban ragyogok, nagyon vonzónak látom magam, tele vagyok energiával ( szó szerint repdesek, szökkenve megyek, ugrándozom, nem bírok nem mosolyogni, mindehez IS kedvet kapok) aztán egyszer csak beüt valami (bár rendszerint ez nem napközben, hanem reggelente változik, hogy éppen hogyan kelek) és olyan csúnyának és kövérnek érzem magam, hogy nem merek kimenni az emberek közé, mert meggyőződésem, hogyha valaki megnéz, az azért van, mert szörnyülködik a kinézetemen. Teljesen összetörök, sírok, elhanyagolom magam (pl.: a fürdésre, fogmosásra sem tudom ilyenkor rávenni magam), összeeszek rengeteg mindent majd utána napokig koplalok. Ez nem csak a kinézetemre terjed ki, hanem van, hogy csak békésen, boldogan, magammal elégedetten ülök az előadáson és a semmiből jön egy gondolat, hogy milyen rossz ember vagyok, tele leszek bűntudattal, és gyűlölni kezdem magam, de olyan erősen, hogy úgy érzem nem érdemlem meg az életet. Majd valahogy elmúlik, és nem is értem, hogy “mit voltam úgy oda ilyen apró hülyeségeken.” Néha mindenkivel flörtölök, és kb. mindenkivel képes lennék lefeküdni, máskor meg olyan gátlásos és szégyenlős leszek (ugyanazok az emberek közt), hogy megszólalni alig merek. Ezenkívül mostanában kezdődött, hogy sokszor érzek “eufóriát”, pl.: valaki annyit mondott múltkor, hogy lefutotta a félmaratont, és futkosott rajtam végig a hideg, szinte sírtam, annyira megérintett, nem is tudom elmondani milyen érzés volt. De attól is kiráz a hideg, ha csak arra gondolok, hogy mennyi barátom van, vagy milyen csodálatos az élet, vagy egy szép tájképet látok, vagy egy jó idézetet olvasok.