Depresszió állhat a héttérben? (Lehet picit hosszú lesz, de köszönöm, ha végig olvasod!)

Július végén elvesztettem a munkám, amit egyébként szerettem, szeptemberben pedig váratlanul teherbe estem. ( Azért váratlanul, mert PCOS-t állapítottak meg nálam és az orvos azt mondta, hogy vagy nagyon nehezen lehet majd gyerekem, vagy csak orvosi segítséggel, így nem fordítottunk kellő figyelmet a védekezésre). A terhesség miatt nem tudtam visszamenni dolgozni, így most a férjem jár el csak pénzt keresni. Én itthon vagyok egyedül egész nap a négy fal között és valahogy egyre lejjebb csúszok. Nincs kedvem felkelni, vagy bármit csinálni, még fürdeni sem. Persze attól megfürdök és a nagyon alap ház körüli teendőket elvégzem, de nagyon nehezen tudom rávenni magam. Van olyan nap is, amikor egész nap pizsamában ülök és nem csinálok semmit. Enni is alig eszek. Teljesen halottnak és közömbösnek érzem magam belül minden iránt. Nem nagyon vannak barátaim, akikkel kimozdulhatnék. A legjobb baràtnőm kilométerekre lakik és állandóan dolgozik, a húgom úgyszintén. Úgy érzem, hogy semmihez nincs energiám. Nem voltam mindíg ilyen. A férjem lustának hív állandóan emiatt, ami rosszul esik, mert nem lustaságból nem csinálok semmit, hanem nincs motivációm sem életkedvem. Nem szeretem, hogy ilyen vagyok! Szeretnék változtatni, de nem tudom, hogyan és nem tudom mi okozza ezt. Nincsenek sötét vagy önpusztító gondolataim sem halál vágyam, vagy hasonlók. Lehetséges viszont, hogy mégis depresszió áll a háttérben?