6 éve kínoz egy emlék, miért nem tudom elengedni? (Hosszú így az olvassa aki értelmes választ adna és végig elolvassa, nem szeretnék olyan választ hogy "ez túl hosszú végigolvasni stb..")

6 éve nem elszúrtam a sulis gyakorlatomnál kapott álláslehetőséget és azóta nem bírom elfelejteni, illetve minden nap többször rá gondolok és arra, hogy milyen lett volna ha máshogy döntök.

Sajnos elég gyerekes felfogású voltam akkor és simán felvettek volna oda, már mehettem volna dolgozni erre én beijedtem a feltételektől és máshova mentem dolgozni ami közelebb volt de nem jöttem ki jobban, egyedül a közelség volt jó de minden más sz.r.

Ma már mindent máshogy csinálnák ha vissza lehetne pörgetni az időt de azt sajnos nem lehet.

Sokkal egyszerűbb életem lenne még most is ha akkor elkezdenék ott dolgozni és a legrosszabb, hogy kb 3-4 éve ismét kaptam újra lehetőséget ott csak más részen mint gyakorlaton de ismét elrontottam ugyanazon okok miatt, néha úgy érzem okkal történt és lehet tényleg nem lett volna nekem ott jó ha ennyiszer se sikeürlt és lehet ez még jobban rátesz a dologra mert azóta hiába próbálkozok újra bejutni oda nincs reagálás, semmi visszajelzés így sajnos el kell felejtenem a helyet de nem megy.

Persze legelőször amikor kérdeztük akkor se voltam nekik meggyőző így nem is arra a részre kerültem volna ahova eleve akartam de nem küldtek el hanem máshol lettem volna, de így utólag nem számított volna. S

ok jó emlék van onnan, jó pár szép évet köszönhetek neki, voltak rosszabb napok is de eltörpültek viszont mióta nem mentem oda azóta minden nap rossz, szenvedés emiatt.

Fogalmam sincs miért kínoz ennyire egy múltbeli döntés, hiába gondolok rá minden nap tudom hogy nem tudom helyrehozni de mégse tudok leállni, hogy ne gondoljak rá és kínozzam magam a gondolattal...

Azóta természetesen máshol dolgozok ahol majdnem ugyanígy szeretek lenni, tanultam a hibából de közben kínoz a bűntudat, és az elszalaszott lehetőség.

Sajnos tudom, hogy jó lett volna ott dolgoni mivel kis ideig megengedték hogy kipróbáljuk az adott munkát, korábban gyakorlaton meg pár évig szintén ott voltam igaz lazább volt de mégis.

Meg emlékszem pontosan milyen volt mikor kaptam emailt először interjúra, csoportos, utána felhívtak onnan és mehettem volna, sikeresen...úgy kínoz. Túl könnyelműen vettem akkor, bele se éreztem, most mindent megadnék hogy újra abban a pillanatban legyek hiába nem tudom visszapörgetni az időt pedig néha ezt is elképzeltem...

Főleg mert ismertem azt a helyet minden üzemét, főnökét, telefonon is akivel beszéltem mindenkit...most mindet elvesztettem.

6 éve kb minden nap elképzelem, így történeteket találok ki amik teljesen hétköznapiak de számomra megnyugvást ad mintha megtörtént volna tényleg és közben elfelejtek a való életben élni, hogy milyen lett volna ha akkor elkezdenék ott dolgozni és 6 éve ott lennék, lehet örökre mert annyira szerettem azt a helyet, hiába mondanák most páran hogy "6 év azért sok, sokan hamar váltanak munkát" "megunnád,és lelépnél"...stb. mégis úgy érzem hogy simán olyan gyorsan eltelt volna ott 6 év plusz a gyakolrati idővel...

Nem értem miért nem tudom elengedni, és elfogadni hogy kész ennyi, feleslegsen emlékezek rá...Nem akarom teljesen elfelejteni mert életem megosztó része hozzá kötődik de nem akarok naponta erre a rossz döntésre gondolni és ebben a hamis illúziúban élni hogy sokszor álmodozok milyen lett volna ha.

Mellesleg OCD-t diagnosztizáltak nálam, okozhatja esetleg ez ezt a fajta ragaszkodást úgy mond bizonyos helyekhez? Ha nem akkor ezt a mondatod vegyétek tárgytalannak, csak hátha.

Mert voltam egy másik munkahelynél aminél igaz kevesebb időt töltöttem de azt utáltam hiába volt időszak amikor szerettem, ehhez is volt ugyanilyen erős ragaszkodás miután ott is elmentem (elszúrtam de itt jóvá tettem) többször elkézeltem milyen ha ismét ott dolgoznék, naponta többször, bűntudat a rossz döntés miatt, végül itt nem sikerült vissza mennem de nem bántam csak kicsit de ezt viszont hamar elfelejtettem mert erre a helyre egyszer sem vágytam vissza, nem is gyötört ábránzodás.

Másik helyre (ami 6 éve) pedig volt hogy többször elmentem feleslegesen csak hogy eljátszak a gondolattal milyen lett volna ha és vissza, még egy 1000-st is feláldoztam a jegyekre mert azért 1 órára volt de nem bántam..

Úgy érzem néha hogy 6 évet elvesztegettem emiatt.

Szeretnék túllépni ezen, de egyszerűen nem megy, nem értem miért.

Hogy léphetnék ezen túl és nyugodt szívvel engedhetem el? Miért kínoz ez az egész?