Ha valaki "minden pillanatban" azzal foglalkozik: mások mit gondolhatnak róla, mit érdemes tenni?

A szakemberek tanácsai & segítő mondatai kimerültek saját egocentrizmusuk hangoztatásában: "Na és kit érdekel hogy ki mit gondol?" "Ki foglalkozik azzal ki mit mond?" "Engem biztosan nem érdekelne ki mit gondol rólam!", "Na és ha azt mondta?"

Stb.

Útmutatás nem volt.

"... nem fogadja el, hogy téves elképzelésekkel kínozza magát, akkor senki nem fog helyette kijönni a szenvedésből. Úgy látszik, jól érzi magát a szenvedésben, inkább beleragad a biztos pocsolyában, mint felbátorodni a világra nyitás új élménye felé."

Szerintem úgy általában a világ jobb hely lenne, ha pár mondat és ismerethinyból adódóan nem alakulnának ki téves elképzelések, amelyeket fantáziával "kell betölteni" a másik hibáztatása érdekében.

Számos szakembernél jártam már, ezzel a témával nem akartak foglalkozni a fent említett mondatokon kívül. Azt érzékeltették: "miért ekkora probléma ez, ők nem is értik".

Ez nem azt jelenti hogy "mindegyik így állna hozzá", de mostanában csak "huszezer Ft feletti" árban találok és ez nem fér bele számomra de még a 14 ezres se.

Az iskolában a tanárok és diáktársak sok évig tartó rendszeres, irányomban történő piszkálódásai alapozták meg ezt.

Képzett pszichológusok voltak, igen és klinikai szakpszichológus is volt köztük. Esett szó a gyerekkorról, az iskolai, tanárok által támogatott kiközösítésről, gúnyolódásról stb.

Amikor a jelenlegi problémáimra került a sor, amelyeket úgy érzem: a múlt okozott, akkor a múltbeli dolgoknak nem tulajdonítottak sok jelentőséget, legalábbis én úgy éreztem.

Hihetetlen, hogy közösségekben rendkívül gyorsan megérzik a gyengeséget, megtalálnak olyan emberek, akik ezt megerősítik: olyan hangnemben és stílusban beszélnek velem, amit soha senki mással nem engednének meg.

Hibázok valamilyen szituációban, akkor a pletykás Xy biztos hogy értesít erről a bakiról mindenkit, azokat is, akikkel csak jópár nap múlva találkozik.

Jaa és mégegy "segítség" amit pszichológusoktól kaptam: "Egy idő után már naggyon nem felnőttes viselkedés azzal takarózni, hogy azért van ez a viselkedés, mert sok évig ment a bántalmazás az iskolában".

Az ország legismertebb pszichiáter "megmondóembere" is megaszonta, hogy "18 éves kora felett mindenki sajátmagáért felel és szánalmas mindig másokra fogni a problémákat, amelyek ráadásul régen történtek".