Hasonló helyzetűek?
Mit tehetnék ha mentálisan teljesen összetörtnek érzem magam, de ez már olyan súllyos hogy napi szinten vannak öngyilkossági vágyaim, nálam minden ilyen mentális funkció mint a:kötődés, szeretetkifejezés, kapcsolateremtés, empátia, önbizalom teljes mértékben mínuszban van.
Ez már olyan dura hogy napi szinten itthon török zúzok és az anyámat fizikailag képes vagyok bántalmazni.
Ez mellé folyamatosan minden egyes eluatsító ingerre teljesen kiborulok és depressziós leszek.
Pl.ma semmilyen oknál fogva törölték az egyik posztom és ettől teljes mértékben depressziós lettem.
Már szavakbe se tudom mindezt önteni, mert ez egy normális ember számára is teljes mértékben őrítő lenne.
Úgy érzem az egész élet számomra csak egy "videó" amit az eleje óta úgy formáztak hogy a vége fele egyre inkább szörnyűbb az egész.
Nekem ha lett is volna életcélom a sors azt elvette hogy pl. családotalapitsak stb.
Valószinűleg az kedves admin megint semmilyen oknál fogva törölni fogja a posztom, aminek az oka csakis én vagyok hisz tele van az oldal
mindenféle társadalmi normákat megszegő kérdéssel de azt persze ésszre se veszik.Ez az életem nekem is és még hogy ezt csak én képzelem be magamnak tessék...
Gondolod, hogy az jó megoldás, ha törsz-zúzol mindent?
Helyette újat kell venni és az pénzbe kerül... Ilyenekre nem gondolsz?
Olyan nincs, hogy az élet mér rád valamit, mert a sorsodat főleg magad irányítod. Te rossz irányba teszed ezt.
Engem egy dolog viditana fel az hogy ha egyszerűen nem léteznék, öngyilkosság nékül mert abból csak az nagy hírzavar van amit nem szeretnék, egyszerűen csak nyugottan szretnék eltávozni, anékül hogy bárki
is tudna rólam valamit.
Sajnos nem csak ezzel van a gond hanem saját magammal és ezzel a gyerekes hozzáálásommal amint ugyanúgy képtelen vagyok változtatni, ez kb olyan mint egy halottat felébreszteni.
Ilyen személyiséggel amivel én rendelkezem maximum racionális szempontban tudnék valami "boldogságot szerezni" viszont akkorák az elvárásaim hogy ezt még egy emberi se tudná elérni nemhogy egy átlag alatti IQ val rendelkező idióta.
Én most fosok nagyon, hogy mi lesz az elkövetkezendő pár hónapban. Marad ez a mi van, vagy mehetek dolgozni ki tudja mit. Én új, idegen környezetben eszméletlen feszült vagyok és szorongok, látszik is rajtam. Nem vagyok önmagam, hiába mondják, hogy "nyugi csak lazán". Máskor is égtem az emberek előtt mint a Reichstag. Közös ebédkor hozzá sem nyúltam az ételhez, baromi kínos volt, hogy mindenki megette nekem meg ott az egész mert azt hittem elhányom magam és helyben kapok pánikrohamot.
És a tudat, hogy nem sokára hasonló kiszolgáltatott helyzetek lesznek megőrjít. Azt kívánom bárcsak egy lakatlan szigeten ébrednék másnap ahol lefekszek és meghalok.
17-es, pacsi én pont ebben a helyzetben is benne vagyok a kicsi külömbség hogy én minden egyes helyzetben új vagy rutinos oknékül szorongok, viszont nagy valószinűséggel BPD-s vagyok vagy rosszab esetben autista( az én esetemben valószinűbb lehet az Asperger szindróma), viszont hogy ezek nem betegségek és a tudat hogy ezeket nem lehet meggyógyitani csak valamennyire kezelni "enyhiteni" a tüneteket teljesen elveszi az életkedvem, ilyenkor még azoktól a dolgoktól is elmegy a kedvem amiket szívből csinálok.
Viszont 17 éves vagyok még szeretnék megtapasztalni pár "szép" dolgot az életben pl. körbeutazni a világot, szeretkezni és még hasonlók :)
Csakhogy úgy érzem bele vagyok szorulva egy olyan álapotba amiből csak a lefelé való út világos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!