Poszttraumatikus stresz szindróma tünetei miatt küszködök mióta megtörtént az az esemény amit nagyon nem szerettem volna?
Egyetemi felvételi, ahol megfeleltem volna az elvárásoknak, de mégsem kaptam meg az esélyt.
Azóta hiába teltek el hónapok teljesen magam alatt vagyok. Munkán kívül szinte a hobbijaimnak sem élek már és az sem vigasztal, hogy több pénzhez jutok az ottanihoz képest. Folyamatosan ezen kattogok, hogy miért alakult így és hogy mekkora s.r vagyok. Ha egyetemek mellett sétálok el vagy olvasok híreket is visszalök a gödörbe hangulatilag. Ráadásul szinte nincs olyan nap, amikor ne azzal a felvételivel álmodnék. Azóta annyira senkinek érzem magam, hogy egyszerűen nem tudom mit tehetnék, hogy kijöjjek ebből.
válasza:Megjegyzem még a fentebbi megtörtént esetemmel kapcsolatban, hogy velem is a professzor közölte nem hivatalos formában a felvételi vizsga eredményét. (Tudtak arról, hogy milyen a társadalmi helyzetem és ígéret is volt, hogyha nem hülyültem meg, akkor támogatnak. Bizonyítottam, de...)
A tanulmányi osztály nem közölt velem semmit azon kívül, hogy - magyarán szólva: "Nem nyert!"
Sajnálom, hogy így jártál.
Szegeden én már nem fogok tervezni semmit. Sőt a várost is olyan messziről elkerülöm azóta ahogy csak tudom.
válasza:Na ugye, hogy már sokkal jobban érzed magad? Másokkal is kibaxnak rendesen!
A cél az, hogy megzakkanj, és rossz mentális állapotodnak köszönhetően tudtodon kívül beszervezzenek olyan disznóságokba, melyeket ép elmével messzire elkerülnél. Ez a népellenség-férgek egy általánosan használt eljárása. Még csak az hiányzik, hogy pszichomókushoz fordulj ilyen állapotban - már el is kaptak!
Kérdező - a "Vörös veréb" című filmet már megnézted?
válasza:Hasonlo szituacioban voltam en is mar jo sok evvel ezelott. Akkoriban a doktori kepzes meg presztizs volt, es presztizsnek szamitott osztondijasnak lenni. Nalunk 2 osztondijas hely volt. En harmadik lettem a rangsorban ugy, hogy joval tobb mindent tudtam felmutatni, mint az elso ket helyes. Igen, itt is elore ki volt osztva. En vegul bekerultem egy intezmenyi szerencsenek koszonhetoen. En, aki csak a szerencsenek koszonheti a bejutasat, evekkel korabban szerzett fokozatot, mint a ket osztondijas, es meg volt nehany ilyen erdekes tanulsag. :)
Egy ideig frusztralt a dolog, aztan elengedtem: mindenkinek mas az elettortenete es a motivacioja.
Amugy azota meg ezerszer megtapasztaltam: amikor bezarul egy ajto, kinyilik egy masik. Sok igazsagtalansag ert engem is az eletben (mint mindenkit), engem ezek szivossa tettek, sokkal tobbet vagyok kepes kuzdeni, mint sokan, a magam erejebol ertem el sok mindent. Visszanezve: minden ugy volt jo, ahogy, mert ezeknek koszonhetem, hogy ott vagyok, ahol.
Keseregj egy kicsit, de utana szivd fel magad, es hasznald ki azt a lehetoseget, amit kaptal. Jovore meg lehet ujra probalkozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!