Kényszergondolat kényszercselekedet nélkül is OCD-nek számít?

Leginkább önmagam felé irányuló agresszív kényszergondolatról lenne szó - ami szorongást és félelmet vált ki -, amit bármennyire próbálok elkerülni akkor is vissza-vissza férkőzik, s bármennyire mondogatom magamnak, hogy nem teszem meg, annál inkább mondja az agyam, hogy igenis meg szeretném tenni. Ezzel mit lehetne kezdeni? Ilyen esetben mindenképp szakorvos felkeresése javallott vagy egyedül is ki lehet ebből a csapdából jönni? OCD-ben szenvedők szerint ez is e betegséget takarja?