Lehet valaki úgy is traumatizált, hogy nem nyúl semmilyen tudatmódosító szerhez, nem bántalmazza magát,?

Nincsenek olyan rémálmaim amikben valós negatív tapasztalatok játszódnak le újra, emlékbetörésnél meg nem tom, h mi számít annak. Ha meghallok valakit magában beszélni, akkor egyből az jut eszembe, amikor anyám(pszichotikus beteg) állandóan magában beszélt, és képtelen volt abbahagyni gyerekkoromban. Aztán ha ez eszembe jut, akkor full ideges leszek. Inkább érzelmi flashbackjeim voltak eddig. De nekem fixen nincs ptsd-m vagy cptsd-m.

[link]

Ezen a linken írnak amúgy arról, hogy traumatizáltságból nem következik még ptsd.

Szerintem én pl azért kűzdök ezzel, mert nem olyan dolgok érnek nap mint nap amik eléggé lefoglalnak, de az emberk 95% viszonylag unalmas munkát végez, tehát lehet annyira nem jogos.

Gabor Maté elég sokat beszél erről, mindig ugyanazt mondja, de tényleg rengeteg igazság van benne, gondolj csak bele, micsoda élete lenne az embernek ha nem is gondolna egyszer sem arra, hogy hogyan tetszen a másiknak, hanem a legmélyebb önmagát kifejezné nap mint nap és úgy élne.

Én mikor külföldön éltem ezt láttam az ottani emberekben (Dánia), annyira teljes volt a jelenlétük, a szemük egy kicsit mintha csillogott volna, most nem csak a csajokra értem, valahogyan úgy éreztem, hogy ők nagyon tudatosan tudják, mi az a vonzás törvénye, vagy ha nem is tudják tudatosan, de abban a valóságban élnek, de szerintem valahol tudják :D .

Aztán persze lehet csak túlzok, csak egy kis részét láttam a valóságnak