Hogyan menjek pszichológushoz, ha nem bírom abbahagyni a színészkedést? (18/L)

Persze, sokan cisnáljuk, príma kis védekező mechanizmus a maszkhúzás és "mindenrendbenmosolygás". Csak az a baj vele, hogy nem magunkat védjük meg, hanem inkább a környezetünket, magunkat meg súlyosan roncsoljuk vele.

Ha már ennyire a részeddé vált, nehéz elengedni, de szerintem tudatosan meg lehet oldani. Én is hasonlóképp voltam, én végül meggyőztem magam, hogy a pszichológusnak jogilag is bármit elmondhatok, meg hát látott már ezer embert hasonló problémákkal, mint én, és akkor meg mit szégyelljem előtte az igazi énemet, főleg, hogy eleve azért vagyok ott.

Csak az elején kell erőltetni a megnyílást, aztán jön majd magától.

Figyi, kezdesnek sztem eleg ha ennyit beloksz a pszichologusnak hogy ezzel kezdjetek valamit. Nekem is hasonlo van, raadasul nekem olyan h el is felejtem a bajom addig mig ott ulok es nagyon gondolkodnom kell h ja amugy ez meg ez, ami bant, meg ezen azon agyalok magamban.Nem hivom szineszkedesnek, en cseppet sem direkt csinalom.

Azt javaslom, h kezdj el jarni es mig szunet van ket ules kozott, addig ird fel magadnak, azokat a dolgokat amik vegig futnak benned magadban. Aaztan pedig add oda a pszichokogusnak azt a lapot, ha te nem akarod elovenni.

Egy kicsit eroltetni kell a megnyilast olykor. Ugyis a 2 fal kozott marad a dolog.

"Szerintem köze lehet ahhoz, hogy régen a szüleim nem engedték, hogy előttük sírjak, anya mindig rám szólt/kiabált hogy hagyjam abba."

taps a szüleidnek, én inkább őket vinném el elősorba orvoshoz!

Sajnállak, kitartást! próbálj megnyílni