Mi értelme van az életnek ha végül mindenki meghal?

A kérdés jogos, ahogy Ny. Bergyajev, keresztény szabadgondolkodó írja:

„Ha nincsen Isten, vagyis ha nem létezik szabadság, az örök és igazi élet fensőbb szférája, ha nincs menekvés a világ szükségszerűségétől, akkor nincs miért becsülni a világot és benne a mulandó életet.”

(Önmegismerés)

Van némi remény, hogy a fizikai haláloddal nem ér véged a szellemi-lelki létezésed. Teljesen máshogy rendezkedik be, aki nemcsak e földi élettel számol.

#4 hangulatomnak megfelelő válasz (kissé sötét):

Nem feltétlen kaptál lehetőséget, hanem sok esetben az embergyerek "csak úgy" jön, nem megfontolásból, akarás miatt vállal gyereket az emberfia.

Lásd kisebbség, illetve bizonyos társadalmi réteg, akik nulla felelősségtudattal rendelkezik. Nem a gyerekvállalás akarása miatt, hanem merő ösztönből vannak együtt, közösülnek, a gyerek meg - biológia - jön.

Szóval az hogy kaptál esélyt... az tud kapni valamit, aki már van. Addig nem létezőnek hogy adunk bármit is?

Megtöltené az ember tartalommal valóban az életét, de nem ilyen egyszerű a dolog. Akkor mindenki boldog lenne, ha perszonális világa lehetne, amiben önmaga.

A rendszer nem így van kitalálva.

Kezdjük az elején:

- hajadat olyanra nyírják ami a szülőnek tetszik (és a társadalom megkíván)

- olyan ruhába jársz sokáig, ami a szülőnek tetszik (és a társadalom megkíván)

- olyan iskolába mész, ami a szülők szerint javadat szolgálja, itt szülőként (és gyerekként) úgy viselkedsz ahogy a társadalom megkívánja

- el kell kezdened kitalálni gyerekfejjel, mi leszel ha nagy leszel (16 évesen, mire elvégzed már nem lesz aktuális vagy élhető az általad - vagy a szülő által - kitalált)

- elvégzel egy egyetemet, főiskolát, szakmát, rájösz ló*t se érsz vele, álmaidat a rendszer nem támogatja

- rájösz milyen a világ (a társadalom, maga az ember) és megundorodsz

- elmész dolgozni oda ahova felvesznek, élsz mint egy biorobot, célok nélkül

- legyen célod mégis, legyen valami élményed az életben, vagyonosodni próbálsz, próbálod kiélni a megvalósítást tárgyakban - nem fog menni, egyre jobban süllyedsz, önmegvalósítás helyett kiégsz

- és így tovább...

Megoldás? Dobd el az agyad és élj a társadalom részeként, elvárásai szerint, legyél tömeg, fogyassz amíg és azt amit csak tudsz, légy trendi (ne egyedi), hazudtold meg önmagad.

Akkor talán elhiszed hogy élsz, és jól élsz.

Visszatérvén gyorsan #6 válaszomhoz:

Nem véletlen az, miért van ennyi megkeseredett ember és miért fájdalmukat, rendszerellenességüket, dühüket kifejezni akaró zenei bandákkal (black, death, deathcore stb.) a világ.

#8 Ez is csak egy belemagyarázás, azért hogy jobban elviselhetővé váljanak az általam taglaltak, megszépíti a lét egyébként nem túlzott jóságát.

Hiszik, hogy ha a létüket rá alapozzák, majd - ha most nem is élik meg magukat, magát az életet - majd a túlvilágon üdvözülnek, megválttatnak.

Hamis illúzió, én azt mondom...

Az ember saját magának bonyolítja az életét, és ezért válik egyre elviselhetetlenebbé mind az ember, mint az önnön kreálta élete.

Hatalomvágyat és az érdekorientáltságot kéne kiiktatni, és nagyon sok baj megszűnne.