Mégis mi értelme van az én életemnek?

Állandóan megbántok másokat, önző vagyok és gyűlölöm magam, komolyan gyűlölöm magam. Csak a saját érdekeimet nézem és az emberek ha rendesek is hozzám nem veszem észre mert azt hiszem hogy van valami a háttérben vagyis hogy igazából rossz szándékúak. Úgy érzem hogy mindenki lenéz engem és sajnál és kissebbségi komplexusom van de nagyon. Úgy érzem hogy én többet és jobbat érdemelek az élettől de közben meg gyűlölöm magam. Olyan mintha másoknak nem lennének vagy nem számítanának az érzései, csak én számítok de mindenki sajnálatát érzem felém. Állandóan mindent túlgondolok, nem tudok aludni éjjelente, néha úgy érzem gyűlölök mindenkit. Annyira gyűlölöm magam, mostanában csak az öngyilkosság gondolata foglalkoztat. Minden este rájövök hogy aznap mennyire egy rossz ember voltam és ez az egész tönkretesz engem, már nem bírok tovább így élni, tinikorom első éveiben kezdődött ez de valahogy gyerekként is bennem volt egy önutálat, azt hittem mindenki rosszindulatú, félek az emberektől. Valaki kérlek mondja el mi lehet ez, csak érdekel. Pszichológusnak nem tudnék megnyilni.

Néha azt hiszem hogy az emberek kibeszélnek engem és összeesküsznek ellenem. Sok bántást is kaptam már az emberektől azért aki vagyok. De senki nem tudja még elképzelni sem hogy én igazából mennyire gyűlölöm önmagamat, hogy félek tőlük. És egy nagyon rossz ember vagyok belül de próbálom titkolni, nem megy.