Stressz, szorongás tüneteinek a csökkentésére kinek mi vált be?

Azon kívül, hogy pszichológus, mert ahhoz már elkezdtem járni. De úgy érzem, ilyen helyzetekben semmi sem használ. Az sem, ha logikusan átgondolom, nincs mitől tartani.

Az utóbbi kb 2 évben lettem sokkal stresszesebb, szorongósabb, covid óta.

Annyiban már javultam, hogy nem hetekkel, hónapokkal korábban kezdek el idegeskedni, csak az adott dolog előtt. Meg sokszor észre sem veszem, hogy valami miatt szorongok, mert nem gondolnám, hogy szorongok miatta, de mégis.

A fizikai tüneteim miatt nagyon kellemetlen, mert ezek még jobban beindítanak egy “aggódási spirált”. Legszívesebben ezért bevennék egy nyugtatót, de nem tudok. Ha szorongok, nem bírok enni, az étvágyamat mintha elvágták volna, sokszor kajára sem bírok nézni, esetleg hányingerem is van. A hányinger miatt azon kezdek el aggódni, hogy nehogy hányjak (ilyen még nem volt, csak öklendezés), a nem evés miatt meg hogy nehogy rosszul legyek. Ez főleg akkor rossz, ha az adott dolog, ami stresszel, délután vagy este van, akkor képes vagyok egész nap szinte semmit nem enni, hiába érzem egy idő utan, hogy korog a gyomrom, nem bírok lenyelni semmit. Aztan ha meg túl vagyok mindenen, lement rólam a stressz, akkor éhen veszek, hiszen semmit nem ettem. Folyton kiszárad belül is a szám, igyekszem kortyolgatni valamit, de ez is kellemetlen. Az alvás sem megy akkor éjszaka, csak az adott dologra tudok gondolni, nem bírok elaludni, csak forgolódom, reggel, ha nem kell korán kelnem, akkor is tök korán felébredek, van, hogy még rémálmaim is vannak. Ezzel kapcsolatban meg azért kezdek el aggódni, mert hogy majd akkor hulla fáradt leszek, azért nem tudok majd teljesíteni vagy azért fogom rosszul érezni magam.

Meg ugye az az állandó feszültség rajtam van, hogy legyünk már túl rajta, teljen már el ez a nap/hét, legyen már este. Az időhúzás ilyenkor a legrosszabb, ezért is jobb, ha már reggel túl tudok lenni rajta, de ez nem mindig van így. Ha megyek valahova idegesen, rohanok úgy, hogy észre sem veszem és sík ideg vagyok, ha meg kell állnom a piros lámpánál vagy egy órát kell várni a villamosra, mert csak az van bennem, hogy “menjünk már, haladjunk” és mindig babrálnom kell valamit a kezemmel. A tenyerem szokott még izzadni.