Milyen gondolataitok voltak/vannak deperszonalizacio alatt?

Nekem 5 éves koromig, vagy mégkissebb gyerekként voltak ilyen gondolataim. Mi van a halál után? Mi van, ha én így látok egy színt, de más ugyanazt nem úgy látja? Csak én létezem és másoknak nincs életük, csak amikor velem vannak? Van e egyáltalán idő? Napi szinten rettegtem, hogy meghalok...

Én egyszerűen kinőttem😅. Nem is szoktam ilyenekre gondolni

Nekem is rengeteg ilyen volt, de egészen hülyeségek is. Nem, nem lehet beleorulni, de tudom, hogy olyan érzés, aztán rápanikolsz arra, hogy bele fogsz őrulni és minden sokkal rosszabb lesz. A lényeg hogy nem fogsz megőrülni és próbálj ne megijedni ha megint elkezdett ilyenen gondolkodni, el fognak múlni.

En azt hittem, hogy tok normlis h vannak nalam is ilyen gondolatok 😀 huh most kicsit elbizonytalanodtam...nalam az van gyakran, hogy olyan kivulesonek erzem magamat a valosagbol vagy nem is tudom, de nem okoz szenvedest, max hatraltat, olyankor nehez emberekre meg szituaciokra hangolodnom, sot nem is tudok. Nem tudom ilyen faradtsag miatt lehet e, vagy szemelyisegzavar/szorongasos zavar miatt.

ui ne haragudj h nem a kerdesre valaszoltam.

Folyamat fáradt vagyok testileg és lelkileg is, full robot módban csak "túlélek", minél régebb óta tart, annál gyakrabban gondolok rá hogy feladom.. Nagyon nehéz, sosem tartott még ennyi ideig... Korábban ha jelentkezett ilyen tünet akkor max egy hétig, most már vagy július óta tart... :(

Előző vagyok, önbizalomhianyos voltam mindig is, de a deperszonalizacioval durván felerosodott hiszen egyre kevésbé vagyok már emiatt képes dolgokra, memóriám már szinte nulla, és be vagyok durván lassulva