Mit tennétek a helyemben?Mi lenne esetemben a legjobb megoldás?további lent.

Szóval az életem nagy része hiába vagyok fiatal,nem volt túl fényes,egészen a gimnázium bekerülése után.Tobb fajta pszichés betegséget diagnosztizáltak nálam,aztán volt itt szakítás,szerettek elvesztése,állandó koltozkodes,iskola váltás.Nem találtam a helyem.Elkezdtem egy szakot,de nem volt az igazi,nem tanítottak olyan szinten

Utána elkzedtem egy másikat,ami felnőtt képzés,és ösztöndíjas.

Na hagy ne mondjam,hogy jelenleg ebbe is jól beletrafaltam.

A tanár tulajdnoknekkep a magánéletben kívül semmit nem ad át nekünk,és ettől is elment tőle a kedvem.

Edzőnek tanulnék.

Edzek is rendszeresen.

Közben valószínű,hogy bordeline szindromas vagyok plusz,az edzés a megszallottsagom.

A nyáron viszont eveszavarba estem.

Binge eating.

Heti 1/2,ami annyira elfajult,hogy augusztusra elhatároztam,hogy havi egyszer csinálok csak ilyet mert utálom így is a testem,hát még ha ezt csinálom .

Természetesen az edzést nem hagytam abba,és ha dolgozok is mindent köré építek.

Jelenleg kirúgtak a panikrohamjaim miatt.

Bántottak a munkahelyen,amit nem tudtam elviselni

A suliban barátaim nem lettek,mert nem vagyok klikkesedos típus,emiatt egyik "banda"sem vett be,inkább tartózkodnak tőlem az emberek még furának gondolnak,pedig szociális és kifelé forduló vagyok nem kicsit,így rossz a bezártság.

Nem éltem ki sosem a fiatal koronát mindig közbe szólt valami.Egy pszichiátria,bátyám pesztralasa(skrizofren),itthon segítés,el kellett látni valakit.Mar 13eves korom óta ilyen az életem amit egy kapcsolat szakított meg ami mindössze 3 évig tartott.De itt is közbe szólt az élet.

Mindig padlóra küldött.

Közben megismertem egy srácot,akivel borzasztóan furcsa viszonyunk van,ilyen is olyan is :D osztálytársam .

A suliba a tanárok rám szálltak.

Osztályfőnököm konkrétan a maganeletemet sértegeti.

Őszintén külsőleg belsőleg bántalmaz úgy,hogy közben nevét mellé és természetesen nem egyedül vagyok akkor a terembe,de hát sajnos O mindenkivel ezt csinálja.Persze én iszonyat érzékeny jelenség vagyok.

Bennem van az is,hogy már mennek,kirepulnek innen,nem szeretek itt lenni édesanyám nyakán.Ez is zavar.De félek a változásról,hogy nem tudok edzeni majd stb

A suliba adnak ösztöndíjat ez az,ami motivál semmi más.

Nővérem kint dolgozik Bécsbe.

Haza jött,és munkat ajánlott kint szobalány ként.

Nem tudom,elfogadjam-e,vagy sem.Lakni a volt pasijaval(azaz exevel laknek)aki alig van otthon egyedül lennek,viszont nem tudom nem-e félnek egyedül .

Az edzésen is gondolkoztam hogy oldom meg.Ha úgy alakulna a sulit akkor itt is hagynám.

Kint jobb a fizetés,jobban élnék,viszont egy iszonyat nagy lépés lenne ez.

Elegem van az itteni életből,és rábólintottam,viszont nem tudom hogy tenyleg belevagjak e vagy ezt csak a menekülés miatt találtam e ki,vagy csak felek hogy nem tudom azt csinálni ott amit itt.

Persze idővel tudom,csak felek.

Vágjak bele,vagy sem?Ha többen rá bólintototok, szerintem megpróbálom.

Tudom,nekem kéne dönteni,de nagyon tanácstalan vagyok mi lenne számomra a jó.