Hogy döntsem el hogy szükségem van e a gyógyszerre vagy sem? Ha percenként váltakozik a hangulatom és véleményem.

a döntésképtelenség a depi miatt van

20-nak igaza van

Ahogy 23-as írta. Ez olyan, hogy az egyik fejfájásra való gyógyszertől nemhogy elmúlik a fejfájásod, hanem fokozódik, a másik meg teljesen jó.

Felsoroltam, van vagy 5 alaptípus (SSRI, SNRI, MAOI, atipikus, triciklikus, tetraciklikus) és minden nap fejlesztenek újakat.

22

Milyen rohamaid voltak amúgy?

Mert ez azért elég meredek, hogy egy AD-től rohama legyen vkinek.

Szerintem nagyon sok mindennel fordítva ülsz a lovon kérdező.

"csak nagyon sok altatóval tudok már aludni és nem akarok csinálni egész nap semmit"

Pont azért nem tudsz elaludni, mert nem csinálsz semmit egész nap, nincs ami elfárasszon, ezért nem vagy fáradt, nincs mit kipihenned. Ez a depresszióval is együtt járó lustálkodás legnagyobb hátránya.

Én ugyanígy vagyok vele. Ha lustálkodok, semmi komolyat nem csinálok egész nap, akkor nem tudok este elaludni, hajnalig forgolódok. Amikor meg kimozdulok, aktív vagyok nap közben, akkor elfáradok annyira estére, hogy nincs gondom az alvással.

Mozogj, sportolj, legalább sétálni menj el, vagy otthon, vagy a szülőknél csinálj valami fizikai megerőltetéssel járó munkát. Takarítás, rendrakás, bármi, aminek haszna van számodra, vagy a család számára és előbb-utóbb úgyis el kéne valamikor valakinek végeznie. Akkor legalább a tennivalókkal haladsz és hasznos velejárója, hogy neked is van mit csinálni, amitől elfáradsz.

A sportolás, komolyabb fizikai igénybevétel egyébként természetes antidepresszánsként is működik. Egy csomó olyan természetes vegyületet termel az agyban, amik kedély javító hatásúak, segítenek ellensúlyozni a depressziót.

"nem akarok csinálni egész nap semmit"

Ez komoly gond, még rosszabb, ha meg is engedheted magadnak, mert akkor hajlamos vagy egész nap ebben a semmit tevő önsajnálatban tapicskolva fetrengeni, ahelyett, hogy össze kéne szedned magadat.

Tudom, hogy nehéz célt, feladatot találni, de muszáj, mert az segít kimozdulni ebből a nihillből. Mindent elkezdeni a legnehezebb. Rávenni magad, hogy kimozdulj, elindulj és elkezdj valamit csinálni. De ha már meg van, hogy mit fogsz aznap csinálni, ki vannak a ruhák készítve, minél kevesebb az akadály előtted, akkor "már csak csinálni" sokkal könnyebb és ha bele lendülsz a tennivalókba, akkor utána sokkal könnyebben jön a flow, amikor már a lendület visz magával és abba sem akarod hagyni. Odáig viszont el is kell jutni, hogy csináld és élvezd a folyamatot.

"Illetve nem tudok/akarok dolgozni mivel nem akarok/tudok már emberekkel találkozni."

Vegyél erőt magadon! A semmittevés legyőzése után minden sokkal könnyebben megy. Ha emberekkel nem akarsz találkozni, az egyre inkább kivitelezhető. Eladók egyre ritkábban vannak a boltokban, legfeljebb árufeltöltők, akik amúgy se akarnak vevőkkel bajlódni. Egyre több boltban vannak már automata kasszák, ahol nem kell a pénztárossal sem beszélni, stb.

Ha dolgozni nem tudsz emberekkel találkozás nélkül, akkor kénytelen leszel más munkát találni, de ez sem annyira lehetetlen, bár némi találékonyság, na és megfelelő szakértelem nem árt hozzá. Persze lehet, hogy egyszerűbb erőt venned magadon és megbirkózni az emberektől idegenkedéssel, mint olyan munkát találni, ahol nem kell emberekkel érintkezni.

"Sokszor fogat mosni is nehéz, hajat mosni sem szoktam, de mivel egész nap itthon vagyok, így nem számít"

Ez is rossz gondolat. Ezeknek az apró külsőségeknek az elhagyása pont, hogy segítenek beleragadni a semmittevésbe és hogy szétcsússzon az életed. Megteheted, hogy ne csináld őket, amivel még jobban szétesik a normális rend az életedben.

Sokkal hasznosabb, ha elkezdesz egy szigorú napirendet kialakítani és azt állandóan követni. Reggel korán felkelés, utána rögtön beágyazás, felvenni a kikészített sport ruhát, lemenni sétálni, futni, vagy bármi mást sportolni, aztán minden nap fürdés, átöltözés egy tiszta, normális, nappali ruhába, rendcsinálás, takarítás, hogy rendezetten kezdődjön a nap és máris van egy csomó tennivalód, illetve egy csomó mindent el is végeztél ezek közül, amik sikerélménnyel töltenek el.

"Ha semmire sem költök, akkor szállásom lesz, ahol meg tudom húzni magam, szülői segítséggel pedig lesz mit ennem"

És élhetsz a végtelenségig folyamatos kudarc élménnyel, a szüleid nyakán teherként. Ahelyett, hogy felnézhessenek rád, büszkélkedhetnének veled és te segítenéd őket, ők tartsanak el téged és titkolják, hogy nem csak nem viszed semmire, de még a normális emberi életre sem vagy képes?

"Nekem bőven megfelel hogy így élek, elvonultan a világ elől"

Ha neked megfelel, akkor miért nem élsz így? Ha így volna, élveznéd, hogy így élsz és nem itt kérdezed a megoldást és másoknak bizonygatnád, hogy neked megfelel...

"akkor miért szedjek gyógyszert, mikor attól volt hogy hánytam?"

Ha a gyógyszernek mellékhatásai vannak, akkor másikat kell keresni, ami a kívánt hatást ugyanúgy eléri, de a mellékhatások elkerülhetők. Ezzel fordulj az orvosodhoz.

Viszont bizonyos hatások nem csak a gyógyszeren múlnak. A gyógyszer csak a kémiai problémákat (egy részét) oldja meg, a pszichés, életvitel beli és viselkedési problémák megoldása rád vár, neked kell rajta dolgozni. A végcél nem az, hogy életed végéig gyógyszerek oldják meg a problémáidat, hanem hogy segítsék a dolgodat, amíg eljutsz odáig, hogy már tabletták nélkül is tudsz normális életet élni.

A gyógyszerek már csak azért sem képesek örökre megoldani a problémákat, mert egy idő után hozzá fog szokni a szervezeted a most szedett gyógyszerekhez és akkor úgyis másikat kell majd keresni helyette - amihez szintén hozzá fogsz szokni és ahelyett is másikat kell majd keresni. Ha közben nem dolgozol saját magadon is, akkor pláne csak átmeneti lesz a gyógyszerek segítő hatása.

27-es valóban SEMMIT nem tud a depiröl.

28-as, tök jót írtál. Köszönöm.