Pontosan mit kell érteni azalatt amikor egy autista maszkol?

Nem tudom mennyire értesz az informatikához, de talán így tudom a legjobban szemléltetni, hogy nekem mint autista milyen maszkolni. Amúgy nem az első válaszoló vagyok, hanem egy másik.

Tegyük fel, hogy Linux alapú operációs rendszert használsz, de szükséged van egy Windows alkalmazásra. Vagy emulátoron keresztül futtatod vagy telepítesz Windows-t egy virtuális gépre, majd arra az adott programot. Bármelyik esetet is választod, sokkal több erőforrásba kerül, mintha natív, az operációs rendszerre írt programot futtatnál. Nekem is megerőltető, nem komfortos teljesen és sokáig úgy viselkednem, mint egy nem autista. Lemerít. Sok energiát emészt fel. Jobban kell koncentrálni. Nekem nem jön természetesen, ösztönből például a mimika felismerés. Végig kell pörgetnem az agyamban a “katalógust”, hogy melyik filmben, videóban, szituációban láttam hasonlót és akkor vajon mit jelentett. Muszáj mások szemébe néznem, holott az sokszor elvonja a figyelmemet a hallott szöveg értelmezésétől. Mert mint mondtam, nehezített a mimika felismerés. Mintha olyan gépen játszanál egy játékkal, ami épp hogy megfelel a hardver követelményeknek. Akadozik, lefagy. Akárcsak én szóbeli kommunikációnál olykor.

Egész életemben figyeltem hogyan viselkednek mások. Ezért is kaptam csak felnőttként diagnózist.

A 3. válaszoló nagyon sok mindent leírt, amit én is érzek.

Még azzal egészíteném ki, hogy nekem nem csak az viszi el sok energiámat, hogy végigpörgessem a fejemben, hogy mi lenne a társadalmilag bevett, elfogadott reakció egy beszélgetésben, hanem pl. ha vendégségben vagyok, és túl erős a fény, túl hangosan és sokan beszélnek egyszerre, fázom, undorít a kaja állaga, stb., el kell fojtanom magamban azt az ingert, hogy felálljak, és odébb vonuljak pihenni, vagy akár csak lehajtsam a fejem, és egy időre kikapcsoljam az agyam, mert az úgy jönne le, hogy udvariatlan vagyok.

És erőltetnem kell, hogy odafigyeljek, hogy sikerüljön kihallanom a sok hang közül azt, amit nekem címeznek, és mindehhez még próbáljak mosolyogni is meg tartsak szemkontaktust, és a többi, miközben ez a rengeteg zavaró inger dobol az agyamon, és űzne ki a szobából.

4-ik válaszoló vagyok, és igen, nekem sokat kellett tudatosan tanulmányozni mások párbeszédeit, hogy pl. hogyan mutassak udvariasan érdeklődést olyan iránt, ami nem érdekel (pl. milyen szépek a virágok a kertben), vagy hogyan sajnálkozzak / bosszankodjak, aszerint, hogy mit várnak tőlem, akkor is, ha belőlem nem váltanak ki olyan érzelmeket.

És ez nehezemre esik, mert úgy érzem, ilyenkor hazudok, de ha nem csinálom, akkor meg udvariatlannak vagyok elkönyvelve.

Ezt főleg ilyen rokoni összejöveteleken éltem át, bár most már egyre ritkábban megyek, pont azért, mert egyre jobban fáraszt.

Meg pl. azt is meg kellett tudatosan tanulnom, hogy mik azok a dolgok, amik túl bizalmasak ahhoz, hogy első találkozásnál elmondjam magamról, és elriasztom vele a másik embert.

Ilyesmik.