Ez már vásárlásmániának számít?
Esetemben a ruhákról van szó, szóval másra ez nem vonatkozik. Imádom a ruhákat, a divatot, szetteket összeállítani, tipikus lány vagyok…
Nem állandóan a vásárláson jár az eszem, nem az van, hogy ja szomorú vagyok és elmegyek vásárolni (ha meg tényleg rosszul érzem magam, akkor semmihez nincs kedvem), nem az okoz nekem örömet, hogy valamit birtoklok, hanem az, hogy imádom a ruhákat és amikor találok valamit, ami tetszik, akkor elképzelem, hogy milyen jól állna, mihez venném fel, mennyire jó szett lehet belőle és nem bírom otthagyni. Szeretek vásárolni, nekem ez egy jó “program”, de nem hetente járkálok azért, főleg nem naponta. Szeretek akár csak nézelődni is, csak sokszor az lesz belőle, hogy veszek valamit. Webshopokban is imádok nézelődni.
Hiába fogadom meg, hogy nem kell több ruha, most egy darabig nem veszek többet, nem bírom betartani. Emiatt ugyan van egy kicsi bűntudatom, de mindig megmagyarázom valamivel, ha valaki szóba hozza, hogy minek kellett már megint megvenni valamit.
Nem felesleges dolgok, hordom őket, de tényleg nem kellene ennyi.
Most eladtam pár régi ruhámat, kaptam apámtól pénzt valamire és mondtam, hogy oké, akkor veszek 2 farmert, de nyilván más is került a kosaramba. Bár hozzáteszem, mindent nem veszek meg, azért valamilyen szinten kontrollálom magam, ha túl magas lenne a végösszeg, visszateszek pár dolgot.
A múltkor fehér farmershortot vadásztam, találtam is egyet, célirányosan mentem abba az üzletbe (legalább máshova nem mentem be), de persze vettem egy szoknyát is és így a 4000 forint helyett 11 ezret hagytam ott.
Tavasszal bementem egy cipőboltba, megláttam egy gyönyörű szandált és nem bírtam otthagyni, pedig volt 3 szandálom, ez elég lett volna nyárra.
Nem, csak felesleges gondolkozás nélküli költekezésnek mondanám. Oké hogy eladod majd, de lehet nem is hordtad és senki nem veszi meg tőled bolti áron. Buksz rajta. Vagyis apu, mert ő fizeti.
Rendelés, vásárlás előtt gondold át hogy tényleg kell ez? Mehetne az a pénz tartalékba, jogsira, albira vagy akármire. Jobb ha van egy kis tartalék pénzed, minthogy elszórod mindenféle cuki cuccokra. Ez nem befektetés.
Szerintem nem, ha van rá pénzed miért ne lehetne ruhákat vásárolni? Ha nincs rá és úgy vásárolgatsz akkor az már más téma természetesen.
Valóban nem befektetés, de nem is nevezném pénz szórásnak ha téged ez boldogít, éljük a jelenben, csináld azt amit szeretnél.
Nem tudom mennyi idős vagy, de én 20-on évesen amikor meglátok valamit, hogy milyen jó lenne megvenni, de akkor ennyivel meg ennyivel kevesebb pénzt tudok félre tenni, így inkább nem veszem meg, utána jó pár hétig bánom, hogy most vagyok fiatal, miért ne élhetnék úgy ahogy szeretnék?
Apám most az egyszer adott pénzt ajándékként, amúgy szinte soha, gyerekként is anyám tartott el 95%-ban.
Nem hatalmas nagy kiadásokról van szó, nem is drágák, nem márkás ruhák, sokszor leárazás, ha valami nem jó, visszaviszem. Van félretett pénzem, de tény és való, hogy többet is tehetnék félre ahelyett, hogy mindig vennék valami új ruhát. Jövő év tavaszától előreláthatólag rendszeresen fogok dolgozni, több pénzem lesz, amit tényleg szeretnék félretenni, ezért is szeretnék erről leszokni.
Csak azért nem voltam benne biztos, hogy ez már a mánia kategóriába esik-e, mert csak ruhákra vonatkozik (korábban felhalmoztam sminkeket, körömlakkokat, kiegészítőket, de ilyeneket ritkán veszek már), és azért még nem a beteges kategória, ha valaminek tényleg sokallom az árát, akkor nem veszem meg, vagy ha nagyon felesleges, mert mondjuk sehova, semmihez nem tudnám felvenni, akkor sem.
Ugyan van rá keret, nem az összes pénzem erre költöm, de azért jobb lenne, ha félretenném vagy másra menne. Pl kajára költeni gyűlölök, pedig arra költök a legtöbbet, ilyen élelmiszerárak mellett. Ott igyekszem spórolni, nézem az árakat az üzletekben, piacra megyek zöldséget-gyümölcsöt venni, igyekszem kikerülni azt, hogy rendelnem kelljen (néha persze muszáj), és van egy kedvenc hamburgerezőm, ahol most már 1500 forint egy szimpla hamburger önmagában, ezért akármennyire is szeretem, nem megyek oda, mert ezt már soknak gondolom. Hónapok óta el akarok menni edzőterembe, de ami itt van a környéken, 20 ezer forint körül mozog a havibérlet ára, nem akarok annyit kifizetni, pedig ha belegondolok, ruhára elköltök annyit egy hónapban, átlagosan. Mentem most egyetemhez bevásárolni pár cuccot, a papír-írószereket is imádom, haza tudtam volna hozni rengeteg mindent, de ott azért sikerült megállnom és kontrollálnom magam, és tényleg azt vettem, ami kell, figyeltem az árakat is, ami volt otthon, olyat már nem vettem. Szóval valahogy csak a ruháknál nem sikerül sokszor megálljt parancsolni.
Szerintem nem vagy az, foleg ha ezek nem rendszeresek, meg belefer a keretbe es fogod is hordani, meg tudsz azert hatarokat szabni bizonyos keretek kozott es nem erzel ettol uresseget, ami futene hogy egyre jobban koltekezz.
Nálam egy az egyben ugy van, hogy nem kovettem a bankszamlam allasat es ugy koltekeztem, tudtam persze mi fer a keretbe es mi nem, de napi szinten jutalmaztam magam pl. kajaval vagy mas aprosaggal, ertsd egy szelet suti, chipsz, arcmaszk stb.Nem sporoltam semmit, nem is erdekelt, neztem is mikor hovegen szorultam egy nagyot. A felesleges nezelodesektol a boltokban meg frusztralt lettem sokszor, de nem birtam leallitani magamat csak ha mar nagyon feleslegesnek tunt, vagy szoritott az ido. De volt amikor egyszerre vettem ket konyvet, mert nem tudtam egyiket sem otthagyni....ugy hogy nem is olvasok vagy fejezem be az elozoeket. Igaz most kivetelesek ezek, de a 2. konyv kovi honapban is raert volna. Nem volt rajuk szuksegem csak kellett valami, ami ad valami boldogsagot,celt, enyhiti a szorongast, ujelmenyt okoz, jutalmaz, ugy erzem csinaltam valami erdemlegest.
Fentiekrol mar leszoktam, de most a turizast elem, minden heten megyek tobbszor, es keptelen vagyok ures kezzel kijonni, valamiert az olcso diszkont háda árak segitenek a buntudatomon, meg olcson sokat veszek,kornyezetbarat, es mokas kiszamolni mennyit sporoltam.Ugyhogy most legalabb okosabban uzom ezt a szenvedelyt.
Igaz nem veszek olyat amit nem fogok hordani....de abban biztos vagyok h valamit feleslegesen vettem meg, es tulhalmozom magamat, nincs szuksegem mindegyik ruhadarabra, csak ar-ertek aranyban vonzoak voltak, tetszettek, de nem volt egeto szuksegem rajuk. Meg hiaba veszek, veszek es veszek meg mindig nem erzem, hogy stop-ot tudok mondani, mert olyan gyorsan fakul az elozo vasarlasbol jovo elegedettseg, es kell ha nem is h vegyek valamit, de hogy turiban kutassak, jarjon az agyam ezen, ami nagy szivas, mert csak pazarlom az idomet.
Nalam sanszos, hogy fuggo vagyok max enyhen, szerencsere nalam csak mas bajnak a tunete, aztan azt mar kezelem.
Szerintem csak fiatal vagy es meg most eled az eletet, aztan ha belefer a keretbe, meg nem a sajat penzed, akkor hajlamosak vagyunk bokezuebben koltekezni.Meg kell tanulni a penzzel is banni, meg hogy mikent koltekezzunk. Akkor van sztem a baj, ha okkal menekelsz a vasarlasokba, hogy valamit kivalts/potolj vele, es igy kezdodik az ordogi kor.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!