Nárcisztikus a gyermekem! Valakinek hasonló tapasztalat? Mit lehet tenni?
#10. Szeretet teljes légkör várta és várja is mindig, ahogy a három másik Fiunkat is, mégsem jutunk előre...nagyon sokat beszélgettünk már Vele, vannak szabályok, amiket mindenki be tud tartani, kivéve őt! Telekürtöli a helységet, ahol élünk azzal, hogy mi milyen szörnyűek vagyunk, nekünk nem kell ő, utálja ezt a családot, mindig máshoz akar tartozni...stb. az a szerencse, hogy a másik két kijáró gyermek nem erősíti ezt meg!
Nagyon tehetetlennek érezzük magunkat!
válasza:#12.
10 éve vagyok anyja helyett anyja, hogyne venném a szívemre...
De, ettől függetlenül még mindig segíteni szeretnék Neki, itt most nem az én érzéseim a fontosak, azt majd én rendezem!
,,A gyereknevelés soha sem egyszerű és egy máskor teljesen aranyos, rendes gyerek is tud időnként nagy bajt csinálni, ez vele jár."
Tökéletesen tisztában vagyok vele, rajta kívül van még három másik Fiunk is, van idősebb is, tehát nem vagyunk rutintalanok! Az a gond, hogy ő tíz éve nagy bajt csinál!
válasza: válasza:15-ös. Folyamatosan van gond vele és ha nem sikerül jó irányba haladni a nevelésével, személyiségzavara lesz. Ezzel fontos foglalkozni.
Ez nem harag.
#15.
Köszönöm szépen az építő jellegű kritikát!
Nem tíz éve nem tudok megbocsátani neki, hanem tíz éve nevelem és azóta folyamatosan kapom tőle a bántást! Azért, arra kíváncsi lennék, Te mennyi ideig tűrnéd ezt?
DE! mivel az édesapját szeretem, egyértelmű hogy segíteni szeretnék neki, hiszen tudtam, hogy gyermekkel együtt vállalom a Férjem...
Csak NÉHÁNY példa: Volt, hogy négy évesen fejbe vágta az apját, mert az elfelejtett rágót venni neki, vagy folyton azzal jött, hogy az apjánál mindenki jobb (jobb az anya, jobb a papa, jobb a mama - azok, akik a közelébe se mentek), vagy amikor a beteg gyerekem mellett ülve hallgattam, ahogy a másik szobában másfél órán keresztül szid az anyjának telefonon, vagy amikor azzal jönnek hozzánk, hogy mindenhol azt hireszteli, hogy utálja az öccsét, vagy azt hazudta az anyjának, hogy az apja a földön rugdosta...soroljam még?
Továbbra is hangsúlyozom: MINDEZEK ELLENÉRE, MÉG MINDIG SEGÍTENI SZERETNÉNK!!!
válasza:#17:
Ha gyerekkel vállaltad a párodat, a gyereket éppúgy kellene szeretned, mint a sajátjaidat. Még úgy is nehezített pálya az egész, mert neki is meg kell értenie, hogy mi zajlik vele és körülötte és valahogy el kellene tudnia fogadnia téged. Ehhez a kulcs a szeretet lenne.
Meddig tűrnék? A gyerek olyan, mint egy üres vászon. Az lesz belőle, amit ráfestenek. Nem születik senki rossz vagy jó gyereknek, sem nárcisztikusnak. A hibát magadban kellene keresned.
Amíg a 18-at be nem tölti, az első szakmáját meg nem szerzi és folyamatosan tanul, addig a szülők szokták támogatni a gyereket.
Amiket a gyerek viselkedéséről leírtál, abban én semmi kórosat nem látok. Egyik része életkori sajátosság, másik pedig abból ered, hogy sérült, traumatizált. Nem látok benne olyat, amit szidással vagy gyógyszerrel kellene kezelni. Szeretet lenne a kulcs.
Írtam valahol, hogy nem szeretem? Be lehet engem állítani rossznak és gonosznak, de ez a gyereken nem segít, és még mindig ez a cél!
Ha, valaki örökké bánt, nem gondolom, hogy csak úgy szerethető lenne.
Tehát úgy gondolod, hagyjam nyugodtan, hogy belém rúgjon, gyalázzon mások előtt, hazugságokkal keltse rossz hírem, mert ő csak egy gyerek?
Ja, és továbbra is szeressem ugyanúgy?
Hát, ha valaki erre képes, azt szokták birkának hívni felénk!!!
Soha nem fogom úgy szeretni, mint a sajátjaimat, ez nem is várható el tőlem azt gondolom, de a maximális szeretetet megkapta sokáig...
válasza:Ezek nem nárcisztikus tünetek. A gond itt az anya, akihez futhat, ha a szabályok, elvárások, szankciók nem felelnek meg neki. Hergeli, ettől dühös.
Az apjához most érzelmileg hogyan viszonyul?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!