Ha valaki gyerekként szegény volt akkor az az egész életére hatással van?

Szia!

Én átlagos családban nőttem fel, vagyis inkább a szegény és átlagos közötti. Sok mindent nem engedhettűnk meg magunknak. Most 27 évesen elég jól keresek, már lassan 2 éve ( külföldi táv munka itthonról) de a mai napig ha nincs is szorongásom, de szarul érzem magam ha valamit vennem kell(cipő, ruha, munkához új tablet(csak egy példa, mert most kellett újat vennem, mert a régebbi tönkrement) stb) először nézem meg a leakciózott termékeket mint a normál áruakat. A pénzt nem sajnálom a hobbikra, de nem is olyanokat sportolok ami drágák(lovaglás, stb) mert arra már sajnálnám. Hülyeségekre egyáltalán nem szórom a pénzt, 2x is átgondolom hogy kell e ez meg az. Szerencsére már a szüleim is jól keresnek(átlagnál picit feljebb) de szó nélkül szoktam nekik adni ha úgy adódik.

Nem feltétlenül, az apukám nagyon szegény családban nőtt fel,sőt állami gondozásba is került ez miatt, ezért neki az volt a felfogása hogy ő igyekszik mindent megadni a gyerekeinek.

A férjem is a semmibe nőtt föl, és szerencsére mostmár úgy áll hozzá, hogy keményen dolgozik akkor igenis megengedhet magának drágább ruhákar, utazást, wellnest.

Én is igazolom, hogy ez tévhit. Akik szegényként nőttek fel de felnőttkorukra beindult a szekér nagyon könnyen hajlamossá válnak szórni a pénzt státusz szimbólumokra és felesleges dolgokra, mérlegelés és takarékosság nélkül.

Ez ugyanaz a helyzet mint amikor a gyárakban, üzemekben, irodákban a beosztottból vezető pozícióba felkapaszkodott dolgozók lesznek a legszemetebb, hatalmukkal leginkább visszaélő managerek/főnökök, míg aki munkatapasztalat és végzettség révén alapból vezető pozícióba kerül az általában jó vezető lesz.

Szegény rokoni kör egymás után ment ki külföldre. Sokan már 5-10 éve kinn vannak. Semmi megtakarításuk. Minden hónapban mindenre elbas*zák a pénzt. Nem tudnak bánni vele. Kb csak a mának élnek, a szórakozásnak. Sokszor még a havi számla, vagy az albérlet pénz is nehézséget okoz nekik, hogy hogy fizessék ki. Pedig nagy a bevételük.

Ez a tágabb rokoni kör.

Anyám szintén ugyanez. Mióta apám kiment külföldre, anyám nem tudja megállni, hogy ne költekezzen. Mert “már van pénze, megteheti”. Csak az a baj ezzel, hogy ő is hülyeségekre költ.

Sajnos ezek az emberek belecsöppentek a jóba, de rosszul kezelték.

Annak idején én is szegénységben nőttem fel.

De ma már jómódúnak mondhatom magam. Férjem és én is jól keresünk. Mégis, mi “takarosan” élünk. Nem veszünk direkt drága dolgokat, csak ha tényleg jobb minőségű. Nem költünk hülyeségekre, van megtakarításunk. Van havi tervünk, bevásárlólistát írunk stb.

Egyszóval van pénzünk, de nem vagyunk restek kikapcsolódásra költeni (pl 2-3 hetes nyaralások külföldön) de ugyanakkor értjük a pénz értékét is és tudjuk hogy a tárgyak, csak tárgyak. Attól mert lenne rá pénzem, még tudjuk mi felesleges. Ahogy a drágább tejföltől sem lesz finomabb a rakott krumpli, de a finomabb (és drágább) kolbásztól igen. Mi úgy érzem megtaláltuk az egyensúlyt.

Nem voltam gyerekként szegény,de sokszor volt az, hogy erre nincs pénz, arra nincs pénz.

Most, felnőttként, már egyedül lakom. És nem akarok odáig jutni, hogy a hónap végén már csak egy ezresem van. Ennek köszönhetően lehető legtöbbet próbálom spórolni.

Igaz, mikor kezdtem az egyedüllétet felnőttként, akkor azért költöttem, igaz az esetek nagy többségében szükséges dolgokra ment el a pénz(téli takaró, pulóver).

Több dologból kevés vagy semennyi darab van.

Tehát, szórakozást letudom net és gép segítségével, kaja terén meg már pl. rég elhagytam a csirkemellet, mondván drága és ez csak egy példa.

Ha nem albérletben laknék, hanem saját lakásban, akkor elég lenne (jelenleg legalábbis) havi 100 ezer forint és annak örülnék, hogy ha minél többet sikerülne egy hónapban félretenni. Miért? Mert nem akarok odáig jutni, amit annyiszor olvastam, hogy a hónap végén elfogy a pénz és már nincs semmire pénz.

Amikor megjön a fizetés, akkor nem az van, hogy akkor drága kaja van, aztán hónap végén csupasz kenyér.

Csak magamra számíthatok és ha munkanélkülivé válnék, én nem számíthatnék senkire se. Az utcára kerülést is el akarom kerülni.

Előző válaszoló vagyok, még annyit, hogy:

lehet, látom akciós újságban, hogy ez vagy az akciós, de van, hogy megmagyarázom magamnak, miért is vagyok el nélküle.

Jó lenne zokni, de azt hozom fel a vásárlás ellen, hogy áááá, eddig is megvoltam ennyi zoknival, minek több?

Hádában 50 százalékos kedvezmény van (ott vásároltam még tavaly), de most jön a kérdés, hogy ááááá, minek vegyek ott bármit is, ennyi ruhával is megvagyok, amennyi jelenleg van.

Több dolognál az a magyarázat a vásárlás ellen, hogy anélkül is megvagyok, mégse kell annyira.

Bónusz az, hogy amiért albérletben lakom, nem érdemes sok dolgot felhalmoznom, mert kocsim sincs, meg jogsim sincs, így elég problémás lenne költözni másik helyre, mondjuk másik városba.