Nincsenek barátaim, csúnya vagyok és a családom szegény. El vagyok keseredve. (F) (? )

Sosem voltak igazi barátaim, inkább lányhaverjaim vannak, de a srácok sosem fogadtak be. Nagyon csúnya vagyok, a fogaim elég csálék, és nagy az orrom is. Talán előről nézve még kicsit elfogadható vagyok, de teljesen oldalról nagyon kilóg az orrom, és rusnya vagyok. Utálok mosolyogni és nevetni a fogaim miatt. Elég sovány is vagyok, szóval még ez sem javíthat az összképen. A családom rettentően szegény, egy nagyon romos házban élünk, még ha alakulna is barátság vagy szerelem, biztos hogy nem hívnék át senkit, mivel szégyellem, ahol lakom. Szerintem ez már nem is legális, hogy ilyen körülmények között éljen egy gyerek. Utálom az életem, nincs semmi örömöm, szünetekben egyedül ülök és fekszem a padon, de ez senkit sem érdekli, mintha nem is léteznék az osztályban. Van pár lány aki megkérdezi, hogy hogy vagyok, vagy néha beszélgetünk, meg van egy srác akinek oda szoktam adni a leckém, és pár szót váltunk, de ennyi. A fejem is tök gyász, ugye a nagyon csúnya fogaim, a nagy orrom, a hajam, ami oldalt rövid, felül hosszú, de ez sem áll sehogy, meg úgy az egész fejem gáz.

El vagyok keseredve, nincs kedvem élni. Mit tegyek?