Ez már idegösszeomlás?

Nem unaloműzésből javasoltam, hogy sportolj. Az, hogy verset írsz, képzőművészettel foglalkozol, szuper, de nem helyettesíti a sportot. Az intenzív mozgás endorfint, vagyis boldogsághormont termel, és erre lenne neked nagy szükséged. Ok, hogy nem szerettél gyerekkorodban, és talán most is nehezen szánnád rá magad, de erre lenne szükséged.

Persze nem kötelező megfogadni a tanácsomat, mint ahogy jobban lenni se kötelező. Lehet, hogy még nem vagy eléggé rosszul akkor, hogy mindent megtegyél. Ha valaki nagyon rosszul van, és változást szeretne, akkor a szart is képes lenne megenni, ha az javítana az állapotán, akkor is, ha amúgy utálja. És simán lehet, hogy idővel megszeretnéd a sportot.

Nekem vannak olyan ismerőseim, akik világéletükben utáltak futni, erősen túlsúlyosak voltak, és mégis kipróbálták, és most mindenféle tömeges futóversenyeken indulnak, és látványosan fogynak. Hogy miért utáltál gyerekkorodban sportolni, annak is érdemes lenne mélyére ásni, lehet, hogy az is a problémád gyökerének része.

De nem erőltetem a dolgot, nem muszáj jól lenned.