Mit tegyek? Tulajdonképpen nem tudok kimenni a lakásból?

18 leszek hamarosan. Jártam pszichológushoz, 3 héttel ezelőttig, már oda sem járok, mert az én életemen senki nem csámcsogjon. Van egy segítőm is, aki most nem segít és csak azért segít sokszor mert a rendszer ezt megparancsolja neki. A családi állapot miatt van rajtam egy ún. Védelmébe vétel.

Engem a pszichológus depresszióval diagnosztizált ami asszem súlyos státuszu volt. Rá írt a papírra szociális nemtudommit is plusz erős magányt.

Igaza volt a doktornőnek. Öngyilkossági rohamok gyötrik a fejem, nem akarom megélni a 18-at. Elegem volt a sok kudarcból, magányból hogy teljesen egyedül élem le az életet, a családom kihasznál, suliban az állbarátok beállnak egy olyan gyerek mellé aki engem ellehetlenít, plusz az osztályfőnök is egy féreg. Egy év van vissza a suliból de én nagyon nem akarok visszamenni. De mondjuk most nem ez a téma.

Téma röviden, teljesen eltűntem, csak este járok ki, Messenger/Facebookhot letöröltem egesznap csak játszom, és depizek. Szomorú vagyok de egyben nagyon boldog is, hogy elkerülöm a konfliktushelyzetet. Ezen a nyáron menni akartam Balatonra ide-oda de olyan sok ingert és ha pl baráti társaságokat vagy családokat látok kint a rossz érzés és az önutálat gyötör. Ezért járok ki csak este.

Szerintetek ez jó hogy nem megyek ki, vagy rossz?

Pszichés segítség nem segít a pszichológusomat idézem:

"Én azon csodálkozom, hogy maga még nincs zárt osztályon" tehát én már sosem boldog...