Miért van az, hogy egyes pszichológusok nem képesek felismerni a problémáimat?
Nagyon sok pszichológusnál voltam különböző koromban.
1. 8 éves lehettem, mikor a testvérem elment örökre, és ekkor szüleim elküldött egy gyerek pszichológushoz, amolyan megfigyelés céljából, hogy van-e valamilyen változás bennem, amióta nincs itt a testvérem. - nem talált semmi különöset, azt mondta, hogy minden rendben van velem.
2.Újra elmentem ugyanahhoz a gyerek pszichológushoz, azért, mert nagyon szokatlan volt a viselkedésem, otthon állandóan voltak veszekedések, ordibálások, szüleim el is váltak... ugyanazt mondta, hogy nincs semmi bajom.
3. A sulipszichológusom felfigyelt arra, hogy egyre másabb lettem, viselkedés szempontjából, sokkal felnőttesebben viselkedtem 14 évesen. És csak a tanárokkal voltam hajlandó kommunikálni, a barátaimmal nem nagyon, csak a társaságukat töltöttem ki. Nyirkos volt a kezem, egyre többször akartam sírni, depressziós arcot mutattam mindenkinek, egyre kevesebbet ettem (meg is látszott, csúfoltak is emiatt), ideges voltam állandóan, és könnyebben elvesztettem az önuralmamat. és elkezdtem járni sulipszichológushoz 1 évig, majd mikor eljött a nyár, mondta anyumnak, hogy "én" nincs jól. ezzel elküldött a pszichológusomhoz (akihez 8 évesen is voltam)
4. elkezdtem járni hozzá 4-5 alkalomra, és mondta, hogy nincs semmi bajom. WTF?
5. Újra elkezdődött az iskola, 8. osztályos voltam. Na itt végképpen megváltoztam, totálisan felnőttként viselkedtem, nehezen tudtam kommunikálni másokkal, egyre gyorsabban beszéltem, még én magam se értettem időnként, hogy mit mondok. Végig jártam sulipszichológushoz, és a végén valamennyivel jobban lettem. De újra depressziós lettem, hogy ott kellett hagynom a szeretett embereimet, tanáraimat, barátaimat.
6. 9.-10.-ben sokszor elszakadt a cérna bennem, a sok stressz felgyülemlett bennem, minden héten legalább egyszer sírtam, folyamatosan tanultam (rákattantam, mert csak így tudtam elfoglalni magam), barátokat nem szereztem, mert elzárkóztam a többiektől. 11.-ben az egyik tanárom elküldött sulipszichológushoz, akihez 6 alkalom helyett végig jártam az egész évet, és a végén mondta: Én nem találtam benned semmilyen furcsaságot, nincs veled semmi baj. -.-
7. Házi orvosom felhívott azzal, hogy a kitöltött önértékelési papír eredménye azt mutatta ki, hogy depressziós vagyok, és hogy keresnem kell egy pszichológust.
Miért nem látják bennem a pszichológusok a problémáimat? Mert én is tisztában vagyok vele, hogy sérült vagyok és teljesen más, mint a többiek, és sokszor depressziós, egyhangú életet élek. Lehet az is befolyásolt, hogy nem mutattam ki magam nekik? Sokszor eltitkoltam dolgokat, mert nem mertem beszélni velük erről-arról...
10: a pszichiátriáról volt szó, nem a pszichológusról..!
Pont azt állítottam, hogy nem gyógyszerrel kell megoldani a problémákat !
Orvosi (nem pszichiáter) képzésre épített pszichoterápuás képzettségű szakemverhez 10 ezerért jártam.
Később ugyanott pszichiáter, pszichoterapeura (többféle pszichoterápiás módszert ismerő), kiképző pszichoterapeuta képzettségű orvoshoz jártam. Csak annyi gyógyszwrt adott, ami feltétlenül kellett alváahoz, munkavégzéshez. Bipoláris zavarra nem hat a terápia, kezelni kell. Traumákra, szorongásra terápia jobb. 10 ezer/50 percért jártam hozzá. Most ő a helyettes orvosom.
Most pszichiáter és pszichoterapeuta képzettségű orvos a terapom és orvosom is. Nem érdeke teletömni, hist amit lehet, ő is terápiásan oldana meg. 10 ezer/50 perc.
Egyik sem nyomkodja a telefont, nem ásítozik.
Korlátotott mértékű levelezés lehetséges, krízis esetén telefonon hívható. Visszahív, amint tud.
Nem csoda, hogy egyik orvos sem vállal új beteget, így is túl sok van.
Lehet, hogy azért nem találtak problèmát mert nem beszéltél róluk vagy kisebbnek adtad elő, mint amilyen és az nég belefért a normális gyerek és tini érzelmi zűrzavarába.
Lehet, hogy nem voltak elég képzettek.
Nem mindegy, hogy miért nem baratkoztál, mi az ok. Lehet, h csak introvertált vagy, lehet, hogy ez inkább szorongás, önvédelem vagy a depresszió enyhébb jele, kötődési probléma, lázadás ebben nyilvánul meg.
"Lehet az is befolyásolt, hogy nem mutattam ki magam nekik? Sokszor eltitkoltam dolgokat, mert nem mertem beszélni velük erről-arról..."
Nézd kérdező, a pszichológus módszere a verbális feltárás és ha te nem mondod el neki a dolgokat azokkal nem tud mit kezdeni..
Nem vagy hiábs ezért, nem vagy rossz de ez egyszerűen iylen, ha nem adsz neki adatot, nem tud dolgozni. A sebész se mondja meg ránézésre hogy hogy tört el egy csont röntgen nélkül, a pszichológus röntgene pedig a feltáró beszélgetés.
14#
Azért nem tudok nyíltan beszélni, mert szégyellem magam, hogy élek, hogy lélegzek, hogy itt vagyok és, hogy nekem problémáim vannak.
Az igaz, hogy ilyen támpontok, segítségek nélkül nem tud senki semmit se tenni, de akkor ez hogy lehetséges, hogy az általános sulis pszichológusom tudja, és látja is rajtam, hogy vannak bajaim? Mindig kérdéseket tett fel, és ezáltal tudtam válaszolni 1-2 szavas mondatokban. De itt a többieknél mindig "vinni kell témát" akkor tudunk elindulni, és ez nekem akadály. :(
Akkor ezt mondd el neki. Ha nem beszélsz tünetről, problémáról vagy kisebbnek adod elő vagy csak célozgatsz rá, akkor nem fognak tudni róla és egészségesnek vagy nagyjából annak vélnek. Nem gondolatolvasók.
Mondd el, hogy vannak problèmáid, amikről nem tudsz beszélni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!