Miért van az, hogy egyes pszichológusok nem képesek felismerni a problémáimat?

Nagyon sok pszichológusnál voltam különböző koromban.

1. 8 éves lehettem, mikor a testvérem elment örökre, és ekkor szüleim elküldött egy gyerek pszichológushoz, amolyan megfigyelés céljából, hogy van-e valamilyen változás bennem, amióta nincs itt a testvérem. - nem talált semmi különöset, azt mondta, hogy minden rendben van velem.

2.Újra elmentem ugyanahhoz a gyerek pszichológushoz, azért, mert nagyon szokatlan volt a viselkedésem, otthon állandóan voltak veszekedések, ordibálások, szüleim el is váltak... ugyanazt mondta, hogy nincs semmi bajom.

3. A sulipszichológusom felfigyelt arra, hogy egyre másabb lettem, viselkedés szempontjából, sokkal felnőttesebben viselkedtem 14 évesen. És csak a tanárokkal voltam hajlandó kommunikálni, a barátaimmal nem nagyon, csak a társaságukat töltöttem ki. Nyirkos volt a kezem, egyre többször akartam sírni, depressziós arcot mutattam mindenkinek, egyre kevesebbet ettem (meg is látszott, csúfoltak is emiatt), ideges voltam állandóan, és könnyebben elvesztettem az önuralmamat. és elkezdtem járni sulipszichológushoz 1 évig, majd mikor eljött a nyár, mondta anyumnak, hogy "én" nincs jól. ezzel elküldött a pszichológusomhoz (akihez 8 évesen is voltam)

4. elkezdtem járni hozzá 4-5 alkalomra, és mondta, hogy nincs semmi bajom. WTF?

5. Újra elkezdődött az iskola, 8. osztályos voltam. Na itt végképpen megváltoztam, totálisan felnőttként viselkedtem, nehezen tudtam kommunikálni másokkal, egyre gyorsabban beszéltem, még én magam se értettem időnként, hogy mit mondok. Végig jártam sulipszichológushoz, és a végén valamennyivel jobban lettem. De újra depressziós lettem, hogy ott kellett hagynom a szeretett embereimet, tanáraimat, barátaimat.

6. 9.-10.-ben sokszor elszakadt a cérna bennem, a sok stressz felgyülemlett bennem, minden héten legalább egyszer sírtam, folyamatosan tanultam (rákattantam, mert csak így tudtam elfoglalni magam), barátokat nem szereztem, mert elzárkóztam a többiektől. 11.-ben az egyik tanárom elküldött sulipszichológushoz, akihez 6 alkalom helyett végig jártam az egész évet, és a végén mondta: Én nem találtam benned semmilyen furcsaságot, nincs veled semmi baj. -.-

7. Házi orvosom felhívott azzal, hogy a kitöltött önértékelési papír eredménye azt mutatta ki, hogy depressziós vagyok, és hogy keresnem kell egy pszichológust.

Miért nem látják bennem a pszichológusok a problémáimat? Mert én is tisztában vagyok vele, hogy sérült vagyok és teljesen más, mint a többiek, és sokszor depressziós, egyhangú életet élek. Lehet az is befolyásolt, hogy nem mutattam ki magam nekik? Sokszor eltitkoltam dolgokat, mert nem mertem beszélni velük erről-arról...