Nem tudom mit kezdjek ezekkel az érzésekkel,úgy érzem,hogy semmi értelme már az egésznek.Mit tehetnék még?

Hosszú lesz,de senkim nincs,akire szamithatnek és ha valaki szánna rám az életéből pár percet és válaszolna,már kicsit boldogabba tenne.Annyi rossz történt velem,szinte állandóan történik valami.Kezdodott fiatal koromban azzal, hogy nem elégedtem meg a testemmel.Gyorsan anorexiaba,majd bulimiaba fordultak át a dolgok.Ebben az időben az összes barátom elfordult tőlem,és az iskolát sem tudtam elkezdeni.Egy évet csúsztam a gimibol.Az edzés húzott ki a szakadekbol és az,hogy újra barátokra leltem.Aztan megijt.Zaklatni kezdtek.Egy évig.Mirr kiderült,hogy a legjobb barátaim szórakoznak velem.Ujra mély pont.Menekules.Masik városba költöztünk.Uj iskolák.Legalabb 3.Sehol se éreztem jól magam mert mindig attól féltem,hogy ugyanaz megtörténik.Szorongani kezdtem,kiújult az eveszavarom.Erre rá tett meg egy lapáttal,hogy bátyám is cseszegetett,bántott az alakommal dobalozott,pedig rengeteget edzettem,de tudta hol álljon belém.Anyam férje alkoholista volt,én takarítottam utánuk mert láttam edesanyamon hogy sok rajta a teher,próbáltam megóvni,O az egyetlen akit igazán szeretek.Apam nem foglalkozik velünk.Nem tudtam lépni,nem igazán van rá sok lehetőségem.

Az életembe lépett egy srác,akit megszerettem,és aki rengeteg törődést,szeretet adott.Szeretett.Sok szép közös emlékünk volt.De talán már annyit sérültem,hogy nem igazán tudtam önmagam lenni

A szülei nem kedveltek,mert nem voltam túl ambiciózus,ráadásul taszította őket hogy őszinte vagyok,és sosem nyaltam be nekik.Mindig ment a színház,mikor ott voltam sőt,néha athivtak páromat és kibeszeltek neki a másik szobából,amit hallottam.

Nagyon rossz volt.Tobbszor is beszéltünk erről.

Párom védett,de feltette magát.Mindent tőlük kapott.Felt,hogy utcára lokik,mikor O már dolgozott,és nem akart vissza szólni.Egy idő után belustult,nem akart velem jönni sehova.Aztan 2,5evnek vége lett,szakított.Fajdalmqs volt neki is,de nekem olyan szinten,hogy a szívem szakadt meg.Ereztem,hogy megszakad.Nem tudtam aludni,,nem tudtam enni,sírtam egész nap.Az indoka az volt,hogy neki céljai vannak,és én megnehezítem a panikrohamjaimmal,és a többivel.En tényleg próbálkoztam.Suli is rossz volt akkor,ahová jártam semmi motivációm nem volt.

Vége lett.Honapok teltek el,mire össze szedtem magam elkezdtem dolgozni.Egyedul voltam ismét.Raadasul akkor érettségiztem,konkrétan alig bírtam leerettsegizni,ilyen lelkiállapotban

A nyáron össze szedtem magam,és elhataroztam,hogy elkezdek egy 2 éves képzést

.Egyetlen egy dolog volt mindig vel,és az a remény.Ahogy írom ezeket a sorokat,bekonnyeztem,mert annyira fáj ez a sokminden,ami történt,de próbáltam mindig erősnek mutatni magam.

Elkezdtem a sulit.Ujra minden új.Mar az elején nagyon érdeklődni kezdett felőlem egy srác az osztályból,aki kedvesen ,mosolygosan mindig oda jött hozzám,beszélgetett velem,próbált elhivni ide-oda(természetesen tetszettem neki,de tanultam a hibambol,és nem engedtem közel senkit magamhoz).Természetesen ezt páran meg is jegyezték,hogy nem kéne ezt csinálnom.Eselyt kell adni

Adtam neki egy esélyt.Elmentem vele mindig mindenhova,mindig kitalált nekem valamit és úgy tűnt kedvel.Latta,hogy rossz passzban vagyok és próbált kimozdítani.Megkedveltem.2honapra rá megcsókolt.Aztan le is fekudtunk.Tobbszor is.

Közben O másik városba ment dolgozni,kevesebbet láttuk egymást de rengeteget írtunk,lelkiztunk,nevettünk.

Nem mondtuk ki hogy együtt vagyunk,és én igazán nem is akartam még elkotelezodni.

Egy idő után elkezdett furán viselkedni.A jelenletemben nézett meg látványosan más lányokat,közben rám nézett.

Pont vele voltam,amikor láttam hogy más lány ír neki,aztán O mondta tartja olyanokkal a kapcsolatot akik össze akartak vele jönni.Aztan az is kiderült,hogy smarolt a legjobb barátnőjével,aki nekem testvérként lett beállítva.Es bedrogozott egy osztálytársamat,mert nem akart inni.Ezek nalam kivágták a biztosítékot

Erre jött meg rá az,hogy mindig mindenre igent kellett mondanom.Ha nem mondtam,bűntudatot ébresztett bennem.Probalta elhitetni velem,hogy minden az én hibám,és nekem kell változtatni.

Teljesen kész voltam.Mert minden olyan jól indult aztán kiderült,hogy végig manipulált.Egyalralan nem kedvelt és nem én voltam a fontos számára,hanem saját maga.

Ez annyira kiboritott hogy a boldogsaghormont evéssel kompenzaltam

.Ott tartok,hogy minden héten 1x túl zabalom magam.Mellette edzek heti 4x,de állandóan bűntudatom van amiatt hogy bezabalok,de annyira egyedül érzem magam.Dolgozok mellette,de semmi másom nincs,és úgy érzem az édesség ilyenkor boldogságot nyújt.De minden bezabalas után csak rosszabbul érzem magam,és hiába,tudom hogy rossz nem tudok leállni.Egy hónapja már hogy nem láttam,és ma újra találkoztunk

Konkrétan mintha semmi nem történt volna számára

Nevet,el van

Én meg szerencsétlennek,kihasználtnak érzem magam.Haza jöttem bezabaltsm,és most fekszek.Gyulolom az életem,és azt,hogy akármennyire probalkozok sosem sikerül semmi,mindig esélyt adok az emberi kapcsolatoknak,aztán így járok.Bele untam,fáj,sírok,mert nem tudom mit tehetnék még így lassan már 22 évesen.Kilatastalan és motivalatlan vagyok.Merre tovább?